Az nem a magántőke bevonása, ha ingyen és garanciák nélkül hozzávágják az ingatlanbefektetőkhöz azokat a kiemelten értékes, Budapest központi részein, közlekedési csomópontjaiban található állami tulajdonú ingatlanokat, amelyek kiemelten fontosak a vasúti közlekedés szempontjából – mondják a civil szervezetek és Vitézy Dávid volt közlekedési államtitkár, fővárosi képviselő. Feltérképeztük mely területeket érint Lázár János privatizációs terve és mindez hogyan hathat a tömegközlekedés minőségére.
Freund Tamás MTA-elnök azt mondja az Info Rádióban, hogy nem érte vagyonvesztés az MTA-t azzal, hogy a kormány a piaci árnál jóval olcsóbban vette meg az összes ingatlanát. Merthogy 2007-ben az MTA ezeket ingyen kapta meg, és amúgy is nehéz megmondani, mennyit érnek, hiszen nem piacképesek, mert csak egy adott célra lehet őket használni, és lakottak. Innen nézve tehát az, hogy az MTA közgyűlése 182 igen szavazattal, 141 ellenében elfogadta, hogy a becsült érték körülbelül 60 százalékáért, 80 milliárd forintért az MTA ingatlanvagyona úgy, ahogy van, az államra szálljon, sikertörténet. Hiszen az állam ezeket továbbadja a HUN-REN-nek és mindenkinek jó lesz. A kérdés persze csak az, hogy mit nevezünk ma államnak.
Magyarországon leginkább a kormányt nevezzük államnak. Kormánynak pedig a pártot nevezzük. Pártnak pedig a családot nevezzük, a Magyar Bálint-i értelemben vett, fogadott politikai családot, meg a köznapi értelemben vett családot. Úgyhogy nem tudni, hogy egy-egy ilyenféle tranzakcióban az állam tulajdonképpen kinek az érdekét képviseli. A HUN-REN irányító testületének elnökét és tagjait először a miniszterelnök nevezi ki – ki más? –, ők meg majd üresedés esetén választanak új tagokat, így tehát biztosítva lesz a párt, azaz a család jelenléte, akárki legyen is kormányon a jövőben. A 80 milliárdot az állam természetesen nem fizeti ki, honnan is lenne most ennyi pénz – kérdezi maga Freund is az Info Rádión. Az MTA a vételárból 69 milliárd forinthoz majd csak 2027-ben juthat hozzá, addig azt állampapírban kell tartania, az ingó vagyonért pedig pénzt sem kap. Fontosabb célokra persze akad azért pénz: összesen vagy 700 milliárd lesz a vége annak a tranzakciónak, amelynek során az állam (a kormány, a párt, a család) megveszi a szűkebb család által épített ingatlanokat, hogy oda majd állami (kormányzati, családi) hivatalok költözzenek. Ez az összevetés nem kerül elő az Info Rádióban, hogyan is kerülne, nevezett rádiót megvette az MCC. A magát „a Kárpát-medence legjelentősebb tehetséggondozó intézményének” nevező Fidesz-fiókszervezet a fél könyvpiacot már felvásárolta, most ezek szerint médiaportfóliót épít, az nagyon kell egy tehetséggondozónak. Az Info eddig sem volt a vitriolos kormánykritika viperafészke, most pedig majd a család rádiójává válik, olyasmivé, mint a Dankó, csak nem sírnak a hegedűk, nem öblöget a klarinét.
Hogy ez az egész most majd mi lesz, az nem világos, Gulyás Balázs HUN-REN elnök úgy foglalta össze, hogy nem kell aggódni, mert nem alapítvány lesz, hanem olyasmi, „ami három szóban fejezhető ki: magyar kutatási alapítvány”. Na most, az egyetemeket az alapítványi struktúra, a KEKVA-k, azok összetétele és az egyetemi autonómia súlyos csorbítása miatt zárták ki az Erasmus és Horizont programokból. Hogy a HUN-REN majd miből záródik ki, az is egyre világosabban körvonalazódik. Arról épp a Qubit írt, hogy a fiatal hazai kutatók 40 százalékát máris hátrányosan érintette az Erasmus+-pénzek befagyasztása, de emellett egyre gyakoribb, hogy magyar kutatóműhelyekkel nem akarnak együtt pályázni külföldi műhelyek, mert úgysem lehet velük nyerni. A 182 igen szavazat leginkább ennek fényében (azaz sűrű sötétjében) érdekes.
Közben annyira nincs pénz semmire, ami nem a család, hogy a kormány elkezdett pedálozni az Erasmus- és Horizont-pénzekért, csak az EU kevésbé naiv, mint a 182 igennel szavazó, nem ette meg az itt-ott megreparált KEKVA-törvényt. Még a lex CEU-t is eltörölték, hogy minden jobban nézzen ki, csak hát ettől még rosszabbul néz ki, mert ezzel lényegileg beismerték, hogy célzottan a CEU-ra íródott. Egyáltalán: minden egyre rosszabbul néz ki a felsőoktatási, akadémiai és kulturális intézményrendszerben...
TOPIK - MINDEN TÉMÁBAN Szerző: PITZ DÁNIEL 2024.12.29.
Az év elején talán nem is sejtettük, hogy jön egy új párt, ami a Fidesz és Orbán Viktor kihívója lehet. Márpedig Magyar Péter és a Tisza folyamatosan tört előre 2024-ben. Többek között ezek eseményeit vesszük végig és azokat, amik mára kezdenek feledésbe merülni, pedig érdemes lenne velük foglalkozni.
SZABAD EURÓPA Műsorvezető: LAMPÉ ÁGNES 2024.12.29.
Vörös Szabolcs, a Válaszonline újságírója úgy véli: a háború egyetlen ember rögeszméje, Putyin már harcok kitörése előtti hónapokban arról beszélt, hogy Ukrajna nem is létezik, az csak a nagy orosz világ nyugati peremvidéke. Az, hogy Európa egy része megint lángba borult és kialakult egy 1200 km-es frontvonal, ahol több százezer katona néz farkasszemet egymással, valóban felfoghatatlan. Óriási léptékben zajlik a pusztítás. Több tíz tonnás ágyúk, légierő, siklóbombák mindenhol, a front által értintett részeken pedig már csak elszánt nyugdíjasok hajlandók élni. Az ukrán hadsereg soraiban tisztában vannak azzal, hogy ha abbahagyják, Ukrajna nem marad meg, az oroszok azonnal bevonulnak az országba. Elég a visszafoglalt területekre, akár Bucsára gondolni, ahol elképesztő horror tárult a katonák szeme elé. Az, hogy a magyar-ukrán diplomáciai feszültség hogyan csapódik le Ukrajnában, Vörös Szabolcs azt mondja: az, hogy a lövészérokban harcoló katonák a magyar miniszterelnököt és a külügyminisztert emlegetik, arról árulkodik, hogy követik a nagypolitikai eseményeket, és felháborítják őket Orbán, valamint Szijjártó nyilatkozatai. Kijelentéseik hatalmas károkat okoznak. Arra, hogy Zelenszkij „a világ legnagyobb nácijának” és „öreg fantáziálónak” nevezte Putyint, Vörös Szabolcs azt mondja: a köznyelvben az emberek még erősebben fogalmaznak. Ukrajna egésze kockázatos terület, az oroszok minden célpontot tudnak lőni, több mint ezer napja ebben az állapotban él 25-30 millió ember. Az pedig, hogy Orbán kismagyaroknak hívta a Magyarország területén élőket, a Trianon-kalapba sorolható kijelentés, amely tovább hergeli az indulatokat.
Örültem annak, hogy a kormány év végén állt csak elő a költségvetéssel, mert bíztam abban, hogy akkor ez a valósághoz közelebb álló költségvetés lesz, de nem ez történt, ugyanúgy a 2024-es tervszámokra építették a jövő évi költségvetést. A kormány terve, hogy ne lehessen követni a számokat – mondta Petschnig Mária Zita, közgazdász a KlikkTV Mélyvíz című műsorában. A szakember nem bízik abban, hogy 2025 olyan csodás év lesz gazdaságilag, ahogy azt Orbán Viktor ígéri. Az oktatásra és az egészségügyre költött összeg a GDP-hez képest továbbra is hátul kullog, ellenben a védelmi kiadások növekednek, pedig ez a béke költségvetése.
„Békében fegyverkezünk.” Választások előtti „osztogatás” nem látszik a jövő évi költségvetésben, de ha Orbán úgy érzi majd, hogy szorul a hurok, ezen változtatni fog.
„Az államadósság növekedésével, a jövőnket éli fel a magyar kormány” – vélte a szakember, aki szerint Orbán piacgazdaság helyett egy politikailag irányított gazdaságot vezet. A közgazdász biztos abban, hogy a miniszterelnök mindent megfog tenni annak érdekében, hogy nyerjen 2026-ban. Ha ki akarná léptetni Magyarországot az Unióból, az nagy felháborodást keltene. Petschnig Mária Zita biztos abban, hogy ha nagy lesz a felháborodás a „Tisza Párt szavazói az utcára mennek majd, és ott is maradnak.”
TÍZ KÉRDÉS - TÍZ VÁLASZ Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY 2024.12.28.
Ha konfliktusok vannak a világban, akkor egy drámaíró lubickol, és persze az igazi konfliktus megoldhatatlan - mondta a KlikkTV Tíz című műsorában Spiró György, Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, költő, irodalomtörténész, dramaturg és műfordító, amikor a 2024-es évet jellemezte. Én még nem láttam olyan konfliktust, ami megoldható – tette hozzá.
Spiró György a műsorban ezen a vonalon maradva beszélt arról, hogy Csernobil óta gondolkodik azon, vajon egy újabb világháborút élünk-e, és vajon az amerikaiak, akik műholdakkal rendelkeznek és mindenről tudnak előre, ami a világon történik, miért nem avatkoznak vagy avatkoztak bele a dolgok menetébe.
Elmondta, a Krím 2014-es elfoglalása után is úgy érezte, hogy itt van a világháború, de 2022 óta azt érzékeli, hogy a nyugatiaknak és az amerikaiaknak egyéb dolguk sincs, mint hogy Putyint megtartsa a hatalmát, mert ha nincs Putyin, akkor az világpokol, ugyanis ellenőrizhetetlen kezekbe kerülhet az atomarzenál, amit felhalmoztak. Spiró György szerint az is elgondolkodtató, hogy a második világháború idején, miért nem bombázták le az auschwitzi tábort, vagy legalább a vasútvonalat, pedig több százezer embert meg lehetett volna menteni.
KLUBRÁDIÓ / ESTI GYORS Műsorvezető: RÓZSA PÉTER 2024.12.23.
Az Esti gyors 2024. december 23-i adásában Rózsa Péter Lakner Zoltán politológussal, a Jelen főszerkesztőjével, valamint Palócz Évával, a Kopint Tárki vezérigazgatójával beszélgetett. A téma: milyen évet zártunk politikailag és gazdaságilag. Hogy jutottunk ide, és hová tart majd Magyarország 2025-ben?
NÉPSZAVA PODCAST Műsorvezető: BATKA ZOLTÁN 2024.12.27.
Itt a Népszava évértékelő podcastje: a talajt vesztő és rohamosan radikalizálódó kormányzati politika soha nem öntött elénk annyi bizarr, citromdíjas alakot, mint az idén. Egy évtizednyi őrület sűrűsödött egyetlen évbe.
Ha torkig van a Novák Katalintól és Balog Zoltántól Orbán Balázson át Menczer Tamásig ívelő bolondériával, akkor rossz hírünk van: a kormánypárt láthatóan úgy akar nyerni, hogy 2025-ben még töményebben fogja adagolni a dilinyót. A Hol Élünk? idei utolsó adásában Bálint Orsolya, a Visszhang melléklet szerkesztője, Horváth Gábor és Varga Dóra főszerkesztő-helyettes, valamint Batka Zoltán műsorvezető arról is beszélt: ébredezik egy valódi társadalmi összefogás, minden adott egy politikai földcsuszamláshoz.
2024 rácáfolt a Fidesz-plakátokra, és kiderült, hogy nem csak a Fidesz létezik. Orbán Viktor harminc év után azzal találta szemben magát, hogy nem tehet úgy, mintha ellenzékben lenne, övé minden felelősség azért, ami az országban történik. 2024-ben jött a tékozló fiú, és szembeszállt a hatalommal, amely hiába küld rá újabb és újabb katonákat, nem tud vele mit kezdeni. Elemző Extra a 2024-es turbulens magyar politikai életről Unger Anna és Lakner Zoltán politológussal.
VTV SZEGED / MÉLYVÍZ Műsorvezető: GAVRA GÁBOR 2024.12.27.
„Láttam azt, hogy az uzsora, hogy tud éhezésbe taszítani egy teljes családot”. „Sok esetben már a harmadik generációt látunk szegénységben. Nem igazán változik semmi”. 25 éve indult útjára Kelet-Magyarországon a mélyszegénységben élő gyermekekért művészetpedagógiával oktató Igazgyöngy Alapítvány. A Mélyvíz karácsonyi adásának vendége L. Ritók Nóra, a szervezet alapítója.
ATV MAGYARORSZÁG Szerző: ATV MAGYARORSZÁG 2024.12.27.
Több mint ezermilliárd forintos vagyonával továbbra is Mészáros Lőrinc a leggazdagabb magyar - ez derül ki a Forbes magyar nyelvű kiadásának top 50-es listájából. A felcsúti milliárdos tavalyhoz képest megduplázta vagyonát. Tiborcz István, Orbán Viktor veje 151,5 milliárd forintos becsült vagyonával tizenötödik lett, egy év alatt ő is megduplázta vagyonát.
Kudarcként értékelhető a magyar gazdaság felzárkózása az Európai Unióhoz való csatlakozás óta eltelt húsz évben. A magyar mutatók önmagunkhoz képest ugyan szépek, de közben még a később csatlakozó Bulgária és Románia lehagyott minket. Hibákat többen vétettek, de igazán nagy bűnöket az egymást követő Orbán-kormányok követtek el. Nem csupán a pártpolitikában, hanem a gazdaságpolitikában is új rendszerváltásra van szükség. Az ország számára egyetlen járható út létezik, az uniós csatlakozás megújítása.
Idén ünnepelte Magyarország uniós csatlakozásának húszéves évfordulóját, pontosabban ünnepelte volna, mert a megemlékezések, az egyenlegvonás elmaradt. Talán nem véletlen, hiszen 20 évvel ezelőtt egy, a régióban viszonylag fejlett ország azzal a reménnyel lépett be az EU-ba, hogy fejlettségét tekintve húsz év alatt megközelíti a vágyott nyugati életszínvonalat. 2004 május elsején 10 új tagállam csatlakozott az EU-hoz Máltától a Baltikumig, és ezen országok közül a többség gazdasági fejlettségét, jólétéi mutatóit tekintve mára gyakorlatilag felzárkózott az uniós átlaghoz – ide sorolható, Málta, Csehország, Litvánia, Szlovénia, vagy épp Ciprus. Magyarország felzárkózása a leglassabb volt, a jóval fejletlenebb országok több mutatóban is leelőztek bennünket, annak ellenére, hogy mind a nemzeti jövedelem, mind a háztartások jövedelme és fogyasztása nőtt a 2004-es állapotokhoz képest, de éppenséggel ez a természetes. Van, amikor célszerű egy ország előrehaladását a múltbeli teljesítményéhez mérni, de általában a versenytársakhoz érdemes viszonyítani, s ezen a területen az elmúlt húsz évben nem teljesített jól a magyar gazdaság, a gazdaságpolitika, és végső soron a politikai vezetés sem.
Az egyik legfontosabb mutató, a bruttó hazai termék (GDP) egy főre eső, vásárlóerő-paritáson számolt (tehát árszínvonallal korrigált) értéke itthon 2004–23 között 2,2-szeresére nőtt. Ennek ellenére romlott hazánk relatív pozíciója: a lengyelek és a románok is megelőztek minket 2023-ra - állapította meg GKI Gazdaságkutató Zrt., amely a 20 éves magyar uniós tagság apropóján elemezte hazánk helyzetét. Míg 2004-ben a 27 EU-s ország közül a 19. helyen álltunk, 2023-ra már csak a 22. helyen voltunk. A jelentős (bár a versenytársakétól elmaradó) GDP/fő növekedés egyik fő mozgatórugója a munkaerőpiaci aktivitás nagymértékű javulása volt. Míg uniós csatlakozásunkkor a 15-64 év közti magyarok majd' 57 százaléka volt foglalkoztatott, 2022-re ez a mutató már 74,4 százalékon állt. E tekintetben tehát a régióban megelőztük a szlovákokat, és uniós viszonylatban is az élmezőnyhöz tartozunk.
A vásárlóerő-paritáson számított magyar keresetek közel két és félszeresére nőttek 2004 és 2022 között. E mutató alapján Szlovákia mögénk került, így már harmadik helyen állunk versenytársaink sorában. Ezzel párhuzamosan uniós viszonylatban a 23. helyről a 22.-re jöttünk fel. A hazai vásárlóerő-paritáson számított nyugdíjak 76 százalékkal emelkedtek a vizsgált időszakban. Bár a magyar nyugdíjasok kilátásai jobbak, mint 20 éve voltak, régiós helyvesztésünk egyértelmű: az eltelt 20 évben a lengyel, a szlovák és a román nyugdíjak is lehagyták a hazaiakat. Ezzel a 2004-es 19.-ről a 23. helyre csúsztunk vissza 2021-re az EU-ban. A keresetek és a nyugdíjak emelkedése magával hozta a (vásárlóerő-paritáson számított) fogyasztás javulását is: ez a mutató 86 százalékkal nőtt 2004 és 2022 között. Ennek ellenére míg 2004-ben ezüstérmesek voltunk a versenytársaink közt, 2022-re már az utolsó helyen zártuk a sort: mára már többet fogyasztanak a lengyelek, a románok és a szlovákok is. Míg uniós csatlakozásunkkor a 19. helyen álltunk az EU-ban, 2022-re a 26., utolsó előtti pozícióra csúsztunk vissza, s már csak Bulgária állt mögöttünk a fogyasztás tekintetében, de 2023-ban már Bulgária is beelőzött minket – írták a GKI Gazdaságkutató Zrt elemzői.
Összegezve: húsz év alatt ugyan minden területen javult a teljesítményünk, ám szinte minden más versenytársunk jobb eredményt ért el, ez okozza a magyar felzárkózás lassúságát. Magyarországon az elmúlt húsz év alatt négy kormányfő is váltotta egymást, utólag visszanézve majd mindegyik követett el gazdaságpolitikai hibákat...
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA Szerző: VÁRHEGYI ÉVA 2024.12.19.
A „megalvadt struktúrák” kifejezést a kádárizmust továbbéltető, a politika legfelső szférája alatt fennmaradt gazdasági-társadalmi szerveződések, érdekszövetségek jellemzésére alkotta meg a szociológus Tellér Gyula a kilencvenes évek elején. Bár a később, 1999-ben Hatalomgyakorlás az MSZP–SZDSZ koalíció idején címen aktualizált dolgozatának paranoid, durva inszinuációkkal tűzdelt állításait magam is vitattam e hasábokon, a fogalmat kifejezőnek és ma is használhatónak tartom. Különösen a gazdaságot illetően, ahol az utóbbi másfél évtizedben uralkodó rezsim a politikai hatalom megszilárdításának és megőrzésének eszközeként belterjes, a versenytől elszigetelt, az anyagi javak mellett az információáramlást is mindinkább saját kézben koncentráló struktúrákat épített ki.
E mára megalvadt struktúrák sokkal inkább gúzsba kötik, fejlődésében akadályozzák a magyar gazdaságot, mint a kilencvenes években tovább élő kádári előképei. Akkor ugyanis az egymást váltó, eltérő szemléletű kormányok egyaránt a megörökölt viszonyok gyökeres megújítását állították politikájuk homlokterébe. A mostani kormány sajátosan értelmezett konzervativizmusa, a status quo megőrzésének alárendelt politikája azért is aggasztó, mert így az ország képtelen alkalmazkodni a mind gyorsabban változó világ igényeihez, állni a sarat az újraéledt protekcionizmus mellett is erősödő versenyben. Hiába tekinti a magyar kormányfő nem csupán Magyarország, de egész Európa talpon maradása zálogának a versenyképesség növelését, ha kezdettől fogva olyan gazdasági szerkezet felépítésén és megerősítésén munkálkodik, amely éppen a leszakadás irányába hat.
Járadékvadászok világa
A fejlődést gátló, megalvadt struktúrákat tetten érhetjük a gazdaság avítt, bemerevedett szerkezetében, ami részben a tulajdonosi szerkezet átszabásának, részben egy letűnt korhoz kötődő gazdaságfilozófiának a következménye. Orbán Viktor már a 2010-es hatalomra kerülését megelőzően, az elhíresült kötcsei beszédében, illetve az ezt összegző Megőrizni a létezés magyar minőségét című esszében megpedzette, hogy hatalmát legalább 15-20 évre szándékozik bebetonozni. Ennek módszere hamar világossá vált, amikor pár hónap leforgása alatt elfoglalta, illetve hatástalanította a jogállamiság garantálására hivatott intézményeket, és beindította a gazdaság tulajdonviszonyainak átalakítását, megkezdte a stratégiainak tekintett ágazatok elfoglalását.
„Stratégiainak” leginkább a nemzetközi versenytől megkímélt, kormányzati intézkedésekkel befolyásolható, ezért járadékvadászatra alkalmas szektorokat tekintették. Pár év alatt a kormányfő családtagjai és lekötelezett haverjai irányítása alá került a pénzügyi, az energetikai, a telekommunikációs ágazat, valamint a hadiipar, az agrárium és a turizmus jelentős része. Egyes szektorokban a tulajdonváltást diszkriminatív különadók bevetésével is megolajozták. Az államosítások is többnyire csupán arra szolgáltak, hogy a korábbi magántulajdonosokat a kormány által kijelölt haverok válthassák fel a versenyeztetést mellőző újraprivatizálás során. A megbízható kezekbe juttatott vagyon nem csupán személyes haszonszerzésre ad módot, hanem a gazdasági és politikai hatalom tartósítására is, hiszen a magántulajdont – az államival szemben – egy esetleges kormányváltás sem érinti.
A klientúra fontos vadászterületévé vált az ingatlanbiznisz is, ahol jelentős vagyongyarapodás érhető el a kormány szíves segítségével: helyrajzi átsorolással, ingatlanokkal rendelkező intézmények (kutatóhálózatok, egyetemek) átvételével, valamint állami tőkejuttatásokkal és támogatott hitelekkel. És ha mindezek ellenére veszteségessé válik valamely ingatlanberuházás, akkor még mindig megvásárolhatja a kormány, mint tette ezt jó pár irodaházzal.
A kormányzati segédlettel helyzetbe hozott új tulajdonosok a távlatos gyarapodás helyett jellemzően a gyors vagyonosodásban érdekeltek. Az olcsón megkapott jószágból származó nyereség nagy részét osztalékként felélik, vagy újabb zsákmányok megszerzésére fordítják, és csak kivételes esetben az adott cég fejlesztésére. A HVG összesítése szerint ma már a legnagyobb nyereséget termelő cégek „több mint a tizede olyan, amelyet az Orbán-kormány barátainak szánt tőkeprogram pumpált nagyra vagy tette lehetővé a felvásárlását” (Kivételes tehetségek, HVG, 2024. nov. 7.). A cégek ráadásul nem is igen adóznak, megtalálják a kibúvót a közteherviselés alól. A megtermelt profitot legfeljebb a politikai hitelezés révén a hatalom megőrzésében kiemelt szerepet játszó bankszektorban forgatják vissza...
FLASZTER / MAGYAR HANG Műsorvezető: DÉVÉNYI ISTVÁN 2024.12.26.
Sci-fi vagy alternatív valóság? Mindörökké Diósgyőr! Magyar valóság. Időutazás: vissza a választásokhoz. Ezek az ünnepi Flaszter témái. Dévényi István ezúttal a Magyar Hang két, könyvvel jelentkező újságírójával, Pethő Tiborral és Tompos Ádámmal beszélgetett.
HÁROMHARMAD / 24.HU Műsorvezető: NAGY JÓZSEF 2024.12.27.
Az év belpolitikai szenzációja Magyar Péter berobbanása a közéletbe – ezt a témát táncolta körbe Bita Dániel, Pető Péter, valamint Nagy József az év utolsó Háromharmadában.
L1 Szerző: Vidékhy Pesti | Nemzethy Lipsi 2024.12.27.
A miniszterelnök nem válaszolt a Telexnek. Nyilvánosan kimondta Magyar Péter és a Tisza párt nevét. Nem akar vendégmunkás országot csinálni a hazájából, mégis megteszi. BÚÉK! 🎉
A TE PODCASTOD Műsorvezető: SZŰCS VIKTOR 2024.12.26.
Két év után visszatért A Te Podcastodba egy év végi összegzésre az első vendégem, Lakner Zoltán politológus. Mi jöhet Orbán Viktor hosszú kormányzása után? Mit hozhat el Magyar Péter? Biztos, hogy demokráciát? Lesz-e valódi változás? Ki lehet egy új politikai korszak vezéralakja? Karaktergyilkosság, jobb kormányzás vagy „Marbella”? Szuverenitás vagy illúzió? A mai adást hívhatnánk évértékelőnek is, de nem csak 2024-ről szól, és nem csak 2025-re tekint előre. - A TE PODCASTOD
MAGYAR PÉTER HIVATALOS Szerző: MAGYAR PÉTER 2024.12.26.
Magyar Pétert sok támadás érte azzal kapcsolatban, hogy kilépett a Fideszből és új pártot alapított, sokan árulónak tartják emiatt a Fideszből. Ebben a személyes vallomásban elmondja, hogy ki ő valójában, honnan jön, miért tette, amit tett és hogy merre tart. A videóüzenetet Magyar Péter naplóként szánja a jövőnek és a gyermekeinek.
HETI EGYENLEG Műsorvezető: BÁNÓ ANDRÁS 2024.12.27.
Azok a választások, amelyek nem tetszenek Orbán Viktornak, azok törvénytelenek, legyenek ezek Örményországban vagy Lengyelországban. Így kommentálta Vicsek Ferenc, újságíró, a KlikkTV Heti egyenleg című műsorában azt a hírt, hogy menedékjogot kapott Magyarországon Lengyelország korábbi igazságügyminiszter helyettese. Csillag István, korábbi miniszter úgy gondolja, hogy Orbán bármilyen diktátornak, sikkasztásért elítélt politikusnak szívesen menedékjogot ad majd, hiszen ezek a barátai.
Vicsek Ferenc hozzátette, hogy szerinte a jövőben mentsvára leszünk minden bukott illibierális politikusnak. Az is várható, ha 2026-ban veszít a Fidesz, akkor azt a választást is törvénytelennek nyilvánítják.
Csillag István felhívta a figyelmet arra, az, hogy a magyar kormány kétségbe vonja a lengyel igazságszolgáltatást, egybecseng azzal, amit itthon a bírókkal csinálnak.
Négy olyan vendég tért vissza az első év végi kerekasztal-beszélgetésünkre a Partizán stúdiójába, akikkel az elmúlt években nagysikerű interjúkat volt lehetőségünk csinálni. Kéri Lászlóval, Pásztor Erzsivel, Saly Noémivel és Verebes Istvánnal ezúttal az idősebb generációk helyzetéről, a nyugdíjas évek kihasználásáról és a családi karácsonyok fortélyairól beszélgettünk.
Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. december 26-án a budai oldalon a szovjet egységek elfoglalták Csobánkát, Pomázt, és Szentendrénél elérték a Dunát. Budapest bekerítése befejeződött.
A bécsi úton az oroszok az óbudai új köztemetőig jutnak, Pasaréten a front a szépilonai kereszteződésnél áll. Pest keleti szélén fokozódik a szovjet csapatok nyomása a Dunakeszi, Fót, Mogyoród, Pécel, Maglód, Vecsés, Gyál, Dunaharaszti mentén húzódó Attila-vonal külső védőövére; a német és magyar csapatok megkezdik hetekig tartó hátrálásukat a Dunáig. Aknavetők tüze zúdul az esőtől felázott városszéli állásokra és a külső kerületek házaira.
A „Budapest erődöt” a fegyveres SS, a Wehrmacht és a magyar honvédség egységeinek mindenáron tartania kellett. A főváros „nyílt várossá” nyilvánítását – mint ahogy arra Párizs és Róma esetében sor került – a német hadvezetés már korábban elvetette, és ehhez áldását adta a Szálasi-kormány is.
Csécsy Imre (1893-1961) polgári demokrata politikus, a Pauler Imre utca 19-ben a nyilas hatóságok uralma alatt aznap a következő élményeit vetette papírra:
„Fél háromkor házi riadó. Egy rendőr ordítja az udvaron, hogy minden férfi és nő, tizennégytől hatvan éves korig azonnal sorakozzék sáncásásra a Vérmező sarkán. Mindnyájan készülődünk, Miklóst és Lászlót elbújtatjuk. Gaálnét, akinek reumás a karja, a rendőr megfenyegeti, ha nem megy, agyonlövik.
Öt perc múlva új rendelkezés: csak a férfiak mennek.
Két perc múlva: csak férfiak, és csak tizennyolctól ötvenig. Tehát én is itthon maradok. Újabb két perc: férfiak tizennyolctól hatvanig. Megint készülődöm.
Újabb utasítás: nem, mégis csak ötvenig. Erre már lefekszem aludni. Folyton dörögnek az ágyúk, de azért jól alszom vagy másfél órát. Fél öt tájban ébredek föl, mindjárt utána megint egy erős dörrenés, megint valahol közel csapott be valami. – Megtudom, hogy mégis hatvanéves korig hívták be a férfiakat.
KOMPORSZÁG / MAGYAR HANG Műsorvezető: SZERETŐ SZABOLCS 2024.12.22.
Februárban szökött meg Kim Dzsongun ellenőrzése alól az a volt észak-koreai katona, akivel munkatársunk interjút készített Szöulban - a beszélgetést a Magyar Hang karácsonyi dupla számában olvashatják. Szerető Szabolcs a Kompország Pluszban Lukács Csabával beszélget erről az interjúról, de sok minden másról is - kollégánk négyszer járt a világ talán legelzártabb országában, és hol titokban, hol engedéllyel készített felvételeket kórházban, gyermekotthonban, metróban, de még egy, a rendszer dicsőítésére felépített delfináriumban is.
Mit jelent a rendszerváltás? Végrehajtható-e békés úton? Benne van, hogy előrehozott választások jönnek? Közéleti műsorunkban Stefano Bottoni történészként vont párhuzamot a múlt és a jelen között azért, hogy legalább egy kicsit megérthessünk a lehetséges jövőképekből.
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA Szerző: MAROSÁN GYÖRGY 2024.12.19.
„Mindenekelőtt három dologra van szükségünk. Az első: növekedés. A második: növekedés. A harmadik: növekedés. A növekedés ugyan nem minden, de növekedés nélkül bármi semmit sem ér.” Ezt a véleményt 2010-ben A. Merkel fogalmazta meg, amikor a világon szinte mindenki – bár már nem fenntartás nélkül – igazat adott neki. Pedig ekkorra a globális világ már túljutott a gyors növekedés korszakán. Egyre több, áthághatatlan korlátokra figyelmeztető jel tűnt fel. Miközben azonban a különböző válságok formájában előbukkanó fenyegetések sokasodtak, az átlagember a növekedéssel kapcsolatos elvárásait még nem igyekezett a feltűnő határokhoz igazítani. Ezt érzékelve a politikusok – a visszafogottan racionálisoktól a populistákon keresztül egészen az autokratákig – továbbra is azt hirdették: a társadalom problémái csak a gazdasági növekedésre támaszkodva oldhatók meg.
Mégis, szembesülve a magas növekedési ütem fenntartásának nehézségeivel és az erőltetett növekedés okozta krízisekkel, rá kell ébrednünk: az emberiség alapvető történelmi „útelágazáshoz” érkezett. Sorsunk alapvetően azon múlik, bölcsen döntünk-e, merre és hogyan folytatjuk utunkat. A választás nehézségét Woody Allen különös mottója érzékelteti: „Napjainkban, sokkal inkább, mint bármely korábbi történelmi korban, érezzük, hogy az emberiség keresztúthoz érkezett. Az egyik út a végső elkeseredésbe és az abszolút reménytelenségbe vezet. A másik a tökéletes pusztuláshoz. Csak imádkozni tudunk, hogy elegendő bölcsességünk lesz, hogy jól választhassunk a kettő között.” Nos, a jövőnknek ez a kiszámíthatatlansága a globális „növekedésiszakasz-váltás” elkerülhetetlen következménye...
KLUBRÁDIÓ / ÖTÖS Műsorvezető: WARHOLIK ZOLTÁN 2024.12.23.
A Katona József Színház vezető művésze, de független színtársulatok és filmesek is igen gyakran foglalkoztatják Bányai Kelemen Barnát. Bár most két fontos szerepétől is búcsúznia kell, a Kultúrbrigád megszűnése miatt. Játszik bevándorló vendégmunkást és számkivetetté vált tanárt, de láthattuk Otellóként és Bánk bánként is. Jövőre lesz 10 éve, hogy Marosvásárhelyről Budapestre költözött. Határváltásról, aktuális színházi közérzetről és adventi, családi készülődésről is beszélgetett Bányai Kelemen Barnával Warholik Zoltán az Ötös december 19-i adásában.
A NYOMOR SZÉLE BLOG Szerző: L. RITÓK NÓRA 2024.12.21.
Karácsony. A szó a legszebb ünnepet takarja, talán a legtöbb érzelemmel teli elem ehhez kapcsolódik, a gyertyagyújtás, a várakozás, a gyerekek öröme, a karácsonyfa, a mézeskalács, a fények, a családi vacsora, no meg persze meglepetések, és a legfontosabb: a szeretet. Ami ilyenkor tapinthatóvá válik.
Furcsa ezekre koncentrálni abban a világban, amiben élünk. Nagyobb kitekintésben is, hiszen a világon egyre több helyen üti fel a fejét az erőszak, háborúk dúlnak, és nem látni a végét. És furcsa ezt megélni az országon belül is, hiába próbáltam nem figyelni rá, nem foglalkozni a hírekkel, a mélypontra jutott politikai kommunikációval, a gyűlölet tapintható. Valahogy úgy érzem, egyre nehezebben megy fenntartani azt a világot, amiben a problémákkal csak akkor foglalkoznak a döntéshozók, ha kiderülnek, és a reakció akkor is a visszatámadás. A támadások zajában pedig nagyon nehéz meghallani a karácsony hangját.
Annyira átértékelődött minden körülöttünk… és úgy érzem, a tiszta üzenetek egyre kevésbé bírnak kihangosodni. A folyamatosan épülő bizonytalanságban egyre nehezebb olyan pontokat találni, amiben még hihetünk. A hitelesség lassan kiíródik a politikai szótárból, és mindenből, hiszen semmi sincs ma már politika nélkül. Meghatározza az élet minden területét.
Közben persze megy tovább az élet, a családokban is, akikért dolgozunk, akiknek az élethelyzete sajnos nem javult ebben az évben sem, a szegénység nő, a lecsúszók esélyei folyamatosan romlanak.
Év közben is nagy munka nekünk megteremteni a folyamatos működés feltételeit, mert az nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy valami változás történhessen ebben a társadalmi csoportban. És ott az örök dilemma: meddig bírjuk, engedjünk-e a kéréseknek, és terjeszkedjünk, de ha megoldjuk a krízishelyzeteket, mitől fog az állam késztetést érezni arra, hogy esélykiegyenlítővé tegye a rendszert, és úgy működtesse azt, hogy abban kialakulhasson egy megélhetési biztonság mindenkinek?
Ilyenkor, karácsonykor azonban sokszorosára nő a szegények felé fordulás. Mindig reméljük, hogy kiterjeszthető ez az év más hónapjaira is, és azt kell, hogy mondjam, ebben is van elmozdulás, egyre több ember és cég köteleződik el mellettünk hosszabb távra, rendszeres támogatásokkal, tárgyi adományokkal. De azt is el kell fogadni, hogy van, aki csak ilyenkor szereti, vagy tudja az életébe beilleszteni az adományozást.
Az összegek is beszédesek, azt jelzik, hogy nem feltétlen a legjobb módúak adományoznak. Sok a 2-3 ezer forintos támogatás, és nagyon megható volt pl. az, hogy valaki a havi 3 ezer forintos támogatásán felül még 2 ezret küldött, karácsonyra. Persze vannak 10-50 ezres támogatások is, sőt, nagyobb összegek is. De azt hiszem, nem is ez a legfontosabb… hanem, hogy sokakban a lehetőségeikhez képest megfogalmazódik az igény, a segítség igénye.
Nem igazán tudtam megfejteni azoknak a támogatásoknak a titkát, akik két, három évvel ezelőtt támogattak minket karácsonykor, és most visszatértek. Most feltűnően sok ilyen volt. Persze lehet, az élethelyzetük most tette lehetővé, vagy az is, hogy tavaly, tavalyelőtt más szervezetnek segítettek, de minden esetre megerősítő érzés volt látni a visszatéréseket.
Tárgyi adományban, gyerekjátékban, cipősdobozadományban nagyon sokan segítettek az idén is. Fantasztikus volt az iskolák, munkahelyi közösségek, önkormányzatok kapcsolódása. Tartalmas, szeretettel összeállított csomagokat kaptunk, több száz olyan gyerek volt, akik “kívánság-teljesítős” akcióban kapta meg azt, amit szeretett volna. Persze ehhez részünkről szükséges volt egy kis koordinálás, egyrészt, hogy segítsük a kínálatot látni, másrészt, hogy mederben tartsuk az értékét a kéréseknek. Ami nemcsak az adományozó miatt fontos, hanem azért is, hogy később ne legyen konfliktus az ajándékok “összemérésekor”.
Nem szoktuk felbontani a csomagokat, csak ami felnyitható, abba nézünk bele, illetve a végén, amikor már nem tudjuk a dobozok számát a gyerekek létszámához és neméhez igazítani, akkor muszáj újakat összerakni, megfelezni és kiegészíteni mással. No meg persze van, ami gyanús… pl. egy becsomagolt, átkötött doboz, amiben nem zörgött semmi, és nagyon könnyű is volt. Kinyitották a kollégák, és üres volt. Azért ilyenkor nagyon elgondolkodom: micsoda lélek lehet az, aki ezt jó poénnak tartja? De ezt észrevettük, és nem volt eddig egyetlen felháborodott visszacsatolás sem, ami azt jelzi, hogy a csomagokkal elégedett volt mindenki.
Szóval, nagyon furcsa érzések kavarognak bennem. Miközben a közeg, amiben élünk, egyre inkább nem “karácsonyi”, közben több odafigyelést, szeretet, támogatást, megerősítést kaptunk, mint korábban.
Mintha két ellentétes hatás között lennénk. Hogy van ez? Melyik a valós? Melyiknek higgyek? Az egyik oldal nem segíti a munkánkat. Ha nagyon kihangosodik nálunk valami, akkor támadásnak, lejáratásnak vagyunk kitéve, ha nem, akkor éppen megtűrnek minket, de a hozzáállásuk egyértelműen negatív. A másik oldal azoké, akik támogatnak, követnek, megerősítenek, ők a pozitív viszonyulást képviselik velünk kapcsolatban.
Nyilván beléjük kapaszkodom én is. Bennük hiszek. Akik értik, hogy a gyermekszegénység ellen tenni kell. Akik elfogadják, hogy egy gyerek nem tehet arról, hova születik. Akik partnerek abban, hogy megértsék, amit próbálunk megértetni évek óta a generációs szegénység átörökített szociális mintáiról. Akik képesek átértékelni magukban is a viszonyulásokat. Akik megértik a helyi beágyazottságunk fontosságát, és elfogadják: mi tudjuk, hogyan lehet a legjobban segíteni. És akik látják, hogy a mi kritikáink szakpolitikai, és mi csak képviselni szeretnénk azokat, akiknek a helyzete generációk óta változatlan. Akiknek sem az iskolarendszer, sem azok az intézmények, akiknek az államon belül ez lenne a dolga, nem adott és nem ad elég tudást az életstratégiaváltáshoz.
Úgy érzem, egyre többen értik ezt. És azt gondolom, ők meghallják a zajban is a karácsony üzenetét. Hisznek az igazi értékekben, és abban, hogy a társadalmi igazságosság elvének érvényesülésében lesz élhető az ország. Hisznek abban, hogy az ember alapvetően jó… még akkor is, ha a világ körülöttünk mást mutat.
Ezt az érzést éreztem 2024 adventjén erősödni. Köszönöm mindenkinek, aki segítette, hogy nemcsak én, hanem az a több mint 3000 gyerek és családjaik, akikhez eljuttattuk a karácsonyt, érezze ezt, és higgyen az emberi jóságban, egymás támogatásában, a közösségek erejében.
VÁLASZ ONLINE / ESSZÉ Szerző: PAPP ISTVÁN 2024.12.23.
Nyolc évvel ezelőtt kezdődött a történet, amikor a történész egy hirtelen gondolattól vezérelve felkereste a fenyőárust. Azóta Papp István minden évben így tesz, egyre többet és többet tudva meg története főhőséről. Vendégszerzőnk nem először lepi meg személyes hangú írással a Válasz olvasóit, karácsonyi friss esszéje viszont olyan tájakra kalauzol, amelyeket garantáltan kevesen ismernek.
Néha még a tévedés is jó útra vezethet minket. Gyerekkorom kedves foglalatosságaként tartottam számon az akkoriban még tömzsi, sárga-kék színekben rikító vasúti menetrend tanulmányozását. Néhány éven át mindig vásároltunk otthonra egy példányt, éppúgy hozzátartozott ez a házhoz, mint a nyolcvanas években a Kincses Kalendárium. A menetrend segítségével képzeletben beutaztam Magyarországot. Máig fülemben csengenek olyan, több falunevet magukba olvasztó állomásnevek, mint Keszőhidegkút–Gyönk vagy éppen Zalabér–Batyk. Az emelkedő számsorrendben következő fő-, majd mellékvonalak után jöttek az erdei kisvasutak. Ezek közül a Balatontól délre eső, az egykori nagybereki lápvidéken közlekedő kisvasút tetszett meg a legjobban, talán Csisztapuszta, Táska és Somogyszentpál szépen csengő nevei miatt. Kicsit el is bíztam magam, hiszen ehhez a belső-somogyi kistájhoz soroltam azt a települést is, ahonnét a most következő történet főhőse származik.
Pedig Mesztegnyő délre esik az egykori tőzegláptól, az 1400 lakosú falu Marcali szomszédja. Sosem jártam még ezen a tájon, s bizony kartográfiai magabiztosságom is megbicsaklott, ahogy megkerestem a települést az atlaszban. Mégis ismerek onnét egy embert, akivel hat éve mindig találkozom évente egyetlenegyszer, ugyanazon a napon, ugyanott és ugyanabból a célból. Ő a mesztegnyői fenyőárus.
Az elégedetlenség vitt el hozzá. Hat évvel ezelőtt a Rákospalota szélén lévő Kolozsvár úti piacon válogattam a karácsonyfának szánt tűlevelűek között, de nem leltem kedvemre valót. Eléggé szorított az idő, hiszen már 24-e (az otthoni öregek szerint Szentnap) délelőttjén szitált az apró szemű hó. Ekkor eszembe vágódott egy kép, amit a villamosról láttam. A Rákos-patak partján, az Erzsébet királynő és a Rákospatak utca szegletében vékony füst szálldogált egy bódéból, körötte szerteszét fenyőfák hevertek. Amikor először odaértem, ugyanaz a látvány fogadott, mint azóta is minden esztendőben. Vékony lécekből összetákolt, barnára meszelt nappali melegedő, a belsejében viseltes, piszkos szivacsdarab, olyasmi, amit otthon a kutya házába gyömöszöltünk. A bejárat előtt a hasogatásra szolgáló tőke, mellette fejszék, nyesésre élezett vasak, itt-ott fűrészek, s persze a gépolaj tárolására alkalmas margarinos doboz. S az elmaradhatatlan italosüveg, benne a „kevert”, ami annyi férfit vitt sírba a Nagykunságban. Úgy látszik, itt is elmaradhatatlan.
Tört arcú, picit bizalmatlan férfi fogad. Első pillantásra kortalan, hatvanéves éppúgy lehet, mint negyven. A keze kérges, mint a smirglipapír, parolázáskor szinte karcolja elpuhult tenyeremet. Az árus szájában sodort cigaretta, a barna papír lassan kucorodik a tűz alatt. Kérdésemre, hogy milyen fenyője van, szakértelemmel felel: normann, ezüst és luc is akad, mindenféle méretben, a háromméterestől az aprócska csemetéig.
Tudakolom tőle, hogy tán Zalából jött, mire bemondja a faluja nevét. Befelé elmosolyodom, jóleső érzéssel nyugtázom Mesztegnyő helyét a térképen – utólag már tudom: tévesen.
Az üzlet hamar megköttetik, s már be is csavarja zsákkötöző madzaggal a fát. Van, amikor megkérem, hántson le néhány forgácsot az aljából, így könnyebben tudom a talpba illeszteni. Óhajomnak mindig készségesen eleget tesz, a tőkére rakjuk a fát, és néhány eleven húzással le is faragja a nyers kérget. Közben önkéntelenül a lábára pillantok: két szétnyűtt cipő néz vissza, kötetlen fűzőkkel és középen akkora nyelvvel, mint ha egy tehén akarna nyaldosni. Különben mindig téblábol egy segéd is, aki a többi vevőnek segít. Tavaly az újpalotai tüskékből, vagyis a tízemeletes házak egyikéből jött egy férfi. De két egymást követő évben még nem volt ugyanaz a kísérő. Az árus nagyon szűkszavú, nemigen ered meg a nyelve. Azért az kiderül, hogy éjjel-nappal itt virrasztanak, különben ellopnák az árut. Nem tudom, van-e bármilyen hivatalos papírja, bár egy ízben nagy elképedésemre a kezembe nyomott egy nyugtát, amit addig sose tett. Civilben biztonsági őrként dolgozik, s a fenyőfák mellett haltenyésztéssel egészíti ki fizetését. A közlekedés bajos a faluból, hiszen vonat már nem jár Marcali felé, a vágány talpfáit belepi a gyom. Csak az erdei kisvasút zakatol még, teszi hozzá. Azt különben még a grófok építették, harapja el a szót.
Ahogy évről évre nézem ezt a férfit, mind jobban érdekel, ki is lehet ő. Valahogy attól tartok, egyszer majd nem találom ott a Rákos-patak partján, elenyészi az idő, baj, betegség. De csodálom konokságát, ahogy vállalva a nehézségeket dacol az évekkel, újból és újból elhozza a fáit Mesztegnyőről. Eszembe jutnak azok a vidékiek, akik hosszú-hosszú évtizedek óta ömlenek a magyar Amerikának tekintett Budapestre. A megváltás földjének tűnik ez a világ, pedig a tapasztalatok vegyesek. Gondoljunk csak a szintén Somogyból jött Kovács Lajira, aki egy budai villa építésénél segédkezett, ahogyan azt Németh László tolla megörökítette, vagy az óbudai gyárak népére, akiknek boldogság utáni vágyát oly szépen rezegtették Gelléri Andor Endre novellái.
Az alapprobléma nem sokat változott: zúdul a vidéki Magyarország a fővárosba, gürcöl, igyekszik, kapaszkodik, itt él heteket vagy hónapokat, ingázik éveket, akár évtizedeket is. A többség azért gyökeret ereszt, kis otthont alapít. Persze nagyok a különbségek, a rátermett, az okos, a szorgalmas azért csak boldogul, de nem kevesen egyhelyben topognak. Ha egy mai védőnő, gyámügyi előadó vagy tanító fejébe venné, hogy számba veszi azokat a gyerekeket, akiket elé vet a sors, ahogyan egy, a Medve utcai polgáriban dolgozó iskolaorvos tette a 30-as években, sokat gazdagodna tudásunk a nagy magyar méhkas társadalmáról...
Hiába kaszálta el a Kúria szeptemberben, a beruházó továbbra is befejezné Balatonföldvár új kikötőjét. Szinte teljesen elkészült a 175 férőhelyes létesítmény a nyugati strandon, mire a legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy a projekt nem valósítható meg. A civilek szerint, akik évek óta jogi eszközökkel harcolnak a beruházás ellen, le kell állni a kikötő létesítésével, mivel az ítélet egyértelműen kimondta, hogy a strandot nem lehet egyszerre fürdőzésre és hajókikötésre használni. A beruházó Balabo Kft. tulajdonosai azonban máshogy látják a helyzetet és továbbra is tavaszi átadást terveznek.
Az adakozási kedv visszaesését tapasztalta a Mikulás is, de a rászorulók közül is meglepően kevesen vettek részt az Emberek az Emberekért Alapítvány Blaha Lujza téri adománygyűjtéssel egybekötött étel- és adományosztásán.
A rendezvényen Iványi Gábor egyházának is lehetett felajánlásokat tenni, a műsorról pedig olyan művészek gondoskodtak, mint Jordán Adél, Mácsai Pál, Geszti Péter.
KLIKKTV / MÉLYVÍZ Műsorvezető: NÉMETH PÉTER 2024.12.23.
Egy egészséges szakmai ébredés van mostanában a joghallgatók között mostanában, mert akik most járnak egyetemre, nyitottak a világra, arra, hogy lássák, hogyan működik egy autokrácia és egy jogállam, és ugyan vannak a demokráciának súlyos bajai, de azt érzékelik, hogy ami körülveszi őket az problémás, és ezt a problémaérzékenységet tapasztalom – mondta a KlikkTV Mélyvíz című műsorában Fleck Zoltán jogtudós, egyetemi tanár.
Össze-vissza eszközzé vált a jog, és ennek súlyos következménye van a jog követését tekintve. Mindenki azt a részét tartja be, amit fontosnak tart– tette hozzá. „Ha mi mindig betartjuk, akkor a rendszer csapdájában vagyunk, miközben ők nem tartják be a saját szabályaikat, sőt kezükben van a mindenkori, bármikori megváltoztatás joga.”
A jogtudós szerint a visszaható hatály tilalma egy nagyon erős korlát – utalt arra, hogy megtalálták egy 24 évvel ezelőtti gyermekgyilkosság elkövetőjét, akinek büntethetőségéről és tettének elévüléséről sokat vitatkoznak az emberek a büntetőtörvénnyel. Most annak az árát kell megfizetni, hogy vagy nem figyeltek oda erre, amikor szabályozták annak idején az elévülést a Btk. átírásakor, vagy annak az árát, hogy okuk volt ezt így csinálni – tette hozzá Fleck Zoltán.
A jogász a műsorban beszél arról is, hogyan zajlott az elmúlt 15 év a zsarolások és a fenyegetések korszakában és arról is, hogy szerinte valakinek, valahogyan meg kell törnie Orbán uralmát, olyannak, aki nem a Fideszen belül van.
JUHÁSZ PÉTER / JUHI VIDEÓ Szerző: JUHÁSZ PÉTER / JUHI 2024.12.23.
17 háború, 21 Brüsszel, és 5 Soros 8 Patriótával szemben, miközben az első köhögés megjön az első kérdés előtt. Megismerjük Orbán nagyvonalú oldalát, kiderül ki provokál kit, és hogy miért vitet sok fegyvert Ukrajnába Trump. De miért kel repülőrajt a magyar családoknak, és kinek legyél hálás, ha devizahiteled volt? Ezt mind megtudhatod! -----------
Aranyigazság: az év vége a számvetés ideje, mi is ezt tesszük 12 részes sorozatunkkal, amelyben sorra vesszük, az idén melyik hónapban mi volt a legfontosabb/legérdekesebb/legizgalmasabb/legkomolyabb következménnyel járó történés. Ezúttal áprilist vizsgáltuk meg és győzött az Orbán Gáspár fémjelezte csádi magyar akció(sorozat). No meg annak a háttere. S persze az, hogy mi mindenre világít rá a magyar adófizetői pénzből, Orbán Gáspár „trónörökös” titkolni próbált, de – legalábbis részben – kiderült szerepe az egész ügyben. Persze, miért is vagyunk meglepve? Sumákolás, titkolózás, pénzek mozgatása (lenyúlása?), összejátszás (jelei) az oroszokkal... Nem véletlenül állapíthatta meg egy amerikai jelentés, hogy „Egyértelműen Orbán Gáspár vált az egyik fő kommunikációs csatornává Budapest és Moszkva között” az afrikai projektben.
„Orbán Gáspár volt az, aki az Afrikában bevettnek számító családi diplomácián keresztül a tárgyalások előmozdításához szükséges kapcsolatokat megteremtette” – árulta el a francia Le Monde-nak egy, a csádi hatóságokhoz közel álló forrás. A Direkt36 még januárban robbantotta a bombát, amikor oknyomozásával leleplezte, hogy Orbán Viktor fia már-már komikus módon igyekezett elrejteni, hogy részese a Csádban tervezett – akkor már idehaza is megszellőztetett – magyar katonai misszió szervezésének. A kormány is titkolózott, de amikor rájöttek, hogy a Direkt36 és a Le Monde francia lap bizonyítékokat szerzett Orbán Gáspár részvételéről a csádi projektben, gyorsan nyilvánosságra hozták azt. No, nem a „trónörökös” szerepét.
Az ügy szálai 2023-ra nyúlnak vissza, abban az évben, novemberben szavazta meg a magyar parlament, hogy hozzájárul egy Csádban, illetve a szubszaharai ország közvetlen szomszédságában – így Nigerben – is bevethető, kétszáz fős katonai misszió küldéséhez. A katonák feladata „tanácsadási, támogatási és harctéri mentorálási feladatok ellátása” lesz, amivel a hivatalos indoklás szerint Magyarország a terrorizmus elleni harcot és a migráció kiváltó okainak megszüntetését segíti...
Hadházy Ákos beszél a régi ellenzék helyzetéről, milyen tervekkel készül 2026-ra, mit gondol Magyar Péterről. A független országgyűlési képviselő esetében nem lehet megkerülni a korrupciós ügyek felderítését és Zuglót sem.