A SZEGÉNYSÉG ÚJRADEFINIÁLÁSA

A NYOMOR SZÉLE BLOG

Szerző: L. Ritók Nóra

Azt, amit most írok, előre szólok, nem politikai indíttatásból teszem. A terepen dolgozó szakember szól belőlem, a szegénységgel naponta találkozó emberé.
Most olvasom, megint újra lesz értelmezve ez is. Hogy ki a szegény? 2013-ban újraértelmezést nyert, hogy a gyerekek közül ki a hátrányos helyzetű, és ki a halmozottan hátrányos helyzetű. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény mellé beemelődött a lakhatás, foglalkoztatottság, és az iskolai végzettség (korábban ez utóbbi volt a meghatározó). Az új definíció után az országban szignifikánsan csökkent a kategóriákon belül maradtak aránya, igazából ez elemezve, sőt, azt hiszem kihangosítva sem lett. Érezték persze a jogalkotók is, hogy valami nincs rendben ezzel, ez azért így elég nagy támadási felület, és az adatbekérések, elemzések alapjául ma is leginkább a korábbi gyermekvédelmi kedvezményt használják.
Nemrég nemzetközi kutatás állapította meg, hogy Magyarország az Unióban hátulról a harmadik a gyerekszegénység kockázatában, Bulgária és Románia van csak utánunk. Persze ez csak egy hír volt, nem emlékszem, hogy az állami médiában lett volna róla szó, a kommunikációja már lezárult.
Sok minden újraértelmeződött már, a leszázalékoltak helyzete, ami tömegektől vette el a létbiztonságot anélkül, hogy állapotuknak megfelelő munkalehetőséget adott volna. Új értelmezést nyert a szegregáció fogalma, ami megengedővé tette az elkülönített oktatást, és nem szab gátat a felgyorsult elkülönítésnek, ami végérvényesen kettészakítja az oktatást és a társadalom jövőképét is.
Szó volt már sokszor arról, ki a szegény, tudjuk, meghatározó ez az emberek értékének a megítélésében (mindenki annyit ér, amije van), és az is lehetséges ma ezek között a jogi keretek között, hogy „potyautasoknak” titulálják azokat, akik generációk óta nem tudnak változtatni, és helyileg így is bánjanak velük. Egyre több településen.
Különféle kutatások vannak, amelyek más-más szempontok szerint elemeznek. Mi is megalkottuk a magunkét, hogy sorrendet tarthassunk a nyomorúság kezelésében.
Számunkra szegény az, aki nem tudja a családjának a hónap végéig az alapszükségleteket biztosítani, és egy váratlan kiadás kezelhetetlenné teszi számukra a következő hónapokat is. Ahol a családi bevásárló lista szűkös, és egészségtelen. Ahol nagyon várják a hónap eleji jövedelmet, mert az utolsó héten már nem tornyosul a tűzifa kupaca a kályha mellett. Ahol újra és újra elmarad a kötelező kukadíj befizetése, és a kártyás villanyóra sincs feltöltve az utolsó héten. Ahol elfogy a hónap második felére a mosópor, a szappan. És ahol az üres gázpalack kicserélése ünnepnapnak számít...

ITT OLVASHATÓ