BÚCSÚ A BEATLES "KARNAGYÁTÓL" - SIR GEORGE MARTIN EMLÉKÉRE

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2016.03.09.


1962-őt írunk. Egy tehetséges, négy tagú liverpooli banda éppen megéli első nagy kirúgását: a Decca lemezcég producerének nem elég jók, ráadásul vidékiek, inkább egy londoni csapattal szerződik. Menedzserük azonban nem nyugszik, beajánlja őket a konkurens EMI-nak, amely éppen akkor indít el egy könnyűzenei cimkét, a Parlophone-t. Ennek klasszikus zenei indíttatású igazgatója, aki korábban komolyzenei, valamint színházi- és rádiófelvételek lemezen való megörökítésével foglalkozott producerként, fantáziát látott a fiúkban. Nemcsak szerződtette őket, hanem közös karrierjük végéig, sőt, azon túl is rengeteget tett azért, hogy a bennük lévő romlatlan őstehetséget kiteljesítse.

Ez az úriember távozott most el: életének 91. évében meghalt Sir George Martin, a Beatles producere, hangszerelője, atyai jóbarátja.

Ha Brian Epsteinnek fáradhatatlan menedzserei munkájáért járt ki az „ötödik Beatle” kitüntető cím, akkor George Martin még inkább az volt, hiszen ő volt a felelős az együttes lemezeinek megszólalásáért. Mivel a Bogarak valamennyien ösztönös zenészek voltak, kottát sem tudtak olvasni, ugyanakkor egészen egyedi dallam- és ritmusvilág volt a fejükben, Martin keze alatt fokozatosan csiszolódtak, zenéjük egyre elmélyültebb lett. A Mester, aki a Beatles-szel való első szerződést egy demo-felvétel nyomán kötötte és ennek értelmében „minden eladott lemezért egy penny-t osztanak szét a tagok között”, nem csupán a hangszereléseket agyusztálta, hanem egy idő után gondoskodott a különleges hangszerekről: vagy ő szólaltatta meg őket, mint például a csembalót az In My Life-ban, vagy pedig rangos művészeket kért fel egy-egy szóló feljátszására (így kerül a híres kürtművész Alan Civil a For No One-ra), ha kellett vonósnégyest hozott (Eleanor Rigby) vagy nagyzenekart (A Day In The Life), de ő volt a felelős olyan modern kísérletekért is, mint a Strawberry Fields Forever zárótétele. Nélküle valószínűleg soha nem lett volna olyan tökéletes a Sgt.Pepper’s Lonely Hearts Club Band, amelyet 49 évvel megjelenése után még ma is minden idők egyik legjobb albumának tekintenek. (Amikor ezeket a sorokat írom, éppen ez a lemez szól mögöttem, hangjait olyan magáról értetődően nyelem el, ahogyan levegőt veszek…).

ITT OLVASHATÓ