Szerző: Rátesi Margit
2016.04.08.
Célzatosan fogalmaztam első személyben. Mert valamennyien hazudunk olykor, leginkább saját magunknak. Magyarország mai első szolgáját is sokan vádolják hazugsággal. Pedig sose hazudott: pont ugyanolyan sudribunkó, mint 1989-ben, amikor még a szabadelvűek között vélte megtalálni vezető szerepét.
Nem is foglalkoznék Vele, ha sikerének titka nem abban rejlene, hogy elfogadja, istápolja, dicsérgeti mindennapi hazugságainkat. Például az élsport jellemformáló erejéről. Miközben „tekintélyes” nemzetközi sportirányító szervezetek jónéhány tagjára vetül a jogosulatlan anyagi előny szerzésének árnya, és éppen a mindannyiunk milliárdjaival kitömött ágazatban, a fociban. Az UEFA, a FIFA vezetői ugyan egyelőre sértetten védekeznek, de azért látható: adócsalások, eladott versenyhelyszínek szegélyezik a nagy üzlet útját.
Mert az élsport nagy üzlet, hiszen milliók kíváncsiak a néha emberfeletti kunsztokra, amit a szerencsétlen idomítottak produkálnak vízen, földön, levegőben. Ráadásul az övék a legkisebb rész a nagy maniból: jó, ha a lehullott morzsákból annyi jut nekik, hogy életük végéig megéljenek.
Az itthoni közvélemény éppen azon csámcsog, hogy kiderült: a neves, az évtizedek alatt sok bajnokot kinevelt úszóedző 55 évvel ezelőtt két társával megerőszakolt egy lányt. 3 évet kapott, abból valamennyit leült. A szemforgatók, maguknak hazudozók meg fel vannak háborodva, hogy hogyan engedhették ismét leányok közelébe. Nem tartom az erőszakot – semmilyet – bocsánatos bűnnek, de úgy tűnik, a Kiss László fejét követelők nem büntetéséért, bosszúért lihegnek. Nem vagyok keresztény, (ateista vagyok), de úgy tudom, éppen a kereszténység egyik alapelve, hogy a bűnös is bocsánatot nyerhet, amire a büntetés kitöltése, és nem a bosszú a megoldás.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.