HA CSAK KÖLTŐ MARAD, MÁR NOBEL-DÍJAS LEHETNE - A 75 ÉVES BOB DYLANRŐL

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2016.05.24.

Ha Bob Dylan, aki ma ünnepli 75. születésnapját, nem kezd el énekelni, zenélni, nem lesz belőle a maga módján sztár (most hagyjuk a műfaji kategóriákat), lehet, hogy Nobel-díjas költőt ünneplünk személyében. Éppen 20 éve történt, hogy egy amerikai egyetem javasolta e kitüntetésre, azóta is folyamatosan próbálkoznak, de süket fülekre találnak Stockholmban. Öt évvel ezelőtt már-már reménykedtünk, hátha a 70. születésnap meghatja a svéd akadémikusokat, de nem.

Tulajdonképpen Robert Allen Zimmermann egy lúzer. Minek kellett neki énekelnie, zenélnie? A hangja pocsék, ráadásul motyog, gitárosnak sem nagy szám. Mégis 55 éve nagy nyilvánosság előtt penget és eldünnyögi saját dalait. Közben állandóan különböző címkéket ragasztottak rá a „nemzedéki vátesztől” a „notórius árulóig”, megkérdőjelezték szinte minden irányváltását, ő azonban soha nem törődött ezekkel, a rossz nyelvek szerint maga a közönség sem érdekli. Nem véletlen, hogy egy néhány éve készült sajátos életrajzi filmben hét színész játszotta el a figuráját, köztük egy nő, nem is akármilyen, Kate Blanchett. Mert Bob Dylanre mindenre érvényes, meg az ellenkezője is. Vélhetően sokan kiáltanak égbe új lemeze, a Fallen Angels hallatán is, amelyen Frank Sinatra egykori slágereit adja elő. Pedig ő aztán csak tudja, hogy az idők szüntelenül változnak.  Egyetlen dolog van, ami vele kapcsolatban megkérdőjelezhetetlen: költészete, amely egyaránt táplálkozik a zsidó, keresztény és amerikai hagyományból éppúgy a szürrealizmusból, az európai ballada-költészetből és napjaink történelméből. És ez a költészet, amelynek a maga semmi hangjával, csekély gitártudásával olyan hatást tudott kifejteni, amelyhez hasonlót legfeljebb a Mississippi Deltában született fekete blues-énekesek. És talán éppen ez a nagy kontraszt  Bob Dylan művészetében: a primitív zenei megszólalásra ültetett sokrétegű poézis, amely aztán utat mutatott rock-alkotók tucatjainak, és amely visszaadta a modern korban lenézett „dalszövegek” igazi rangját. Nemcsak a költészet kapta vissza a zenét, amit több évszázadra elvettek tőle, hanem a „könnyűzenére” írt szövegek is visszatérhettek általa és követői által a verseskötetekbe ott, ahol erre nyitott kiadók voltak/vannak...

ITT OLVASHATÓ