Szerző: m-anna
2016.05.01.
Nem akartam én ma reggel itt locsogni, fecsegni a blogomban, mert nem nagyon érek rá. Megyünk a gyerekekkel majálisozni... (majd a végén elmesélem hova, hogyan, mert rendhagyó lesz!), de miközben kényelmesen ébredezgettem, kávézgattam - tévézgettem is... (bár ne tettem volna!). Azt mondja nekem (meg a kora reggeli több százezer tévénézőnek) a szpíker (magyarul műsorvezető), miközben éppen a hajdani május elsejékről faggat egy halálosan komoly embernek kinéző politikai elemzőt, vagy kit, hogy: "... sikerült nekik azért a felvonulásra több tízezer embert összeterelgetni..."
Hogy mi? - kaptam fel a fejem. Terelgetni? Na, ne... ezzel egy kicsit felidegesített, mert erre én valahogy nem így emlékszem. Sem engem, sem a családomat, sem a barátaimat, munkatársaimat nem kellett terelgetni sehova, május elsején. Még ha megköveznek, akkor is el kell végre mondanom valakiknek, hogy mi bizony vártuk a május elsejét sőt! kifejezetten készültünk rá! Kisgyerekként élmény volt az akkori Hősök terén végig vonulni, apám a nyakába ültetett, felülről láthattam a lobogó zászlókat, a lufikat, hallgathattam a zenét és énekelhettünk, mert bizony énekeltünk is... Uram bocsá' mozgalmi dalokat, teli torokból!
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.