Szerző: Greenbrain
2016.05.06.
Napok (hetek) óta megy a pampogás a Pallas Athene alapítványok ürügyén. Elhangzott már minden féle érv és összeg. Szó volt arról, hogy ezt a MNB a devizaadósokon spórolta meg. Elhangzott az is, hogy az egész törvénytelen. Körbejárták ezt a témát közgazdászok, politikusok, ki-ki vérmérséklete szerint.
A probléma csak az, hogy az átlagember egy kukkot se ért mindebből. Miről is van szó? Mi a közpénz, ami elveszti ezt a jellegét?
Tegyünk, a józanész szabályai szerint, egy rendet ebben a kicsit kaotikus helyzetben.
Lőn a MNB-nak hirtelen nagy bevétele, ami az általa olcsón vett és drágán eladott deviza közötti árkülönbözetből adódott. A banktörvény értelmében ezt a többletet a banknak a költségvetésbe kellett volna befizetnie. A költségvetés persze ezzel csinálhatott volna, amit akar: lehetett volna államadósság-csökkentésre, egészségügyre, oktatásra, szociális ellátásra és még számos más, valóban társadalmilag hasznos dologra fordítani. A probléma ezzel csak az, hogy ha ez az összeg bekerül a költségvetésbe, akkor láthatóvá válik – mind a hazai adófizetőknek, mind az európai pénzügyi szervezeteknek –, és mint ilyen, számon kérhető lehet. A kormány már korábban szemet vetett erre-arra (budavári ingatlanok miegyéb), ám ezt a költségvetésből nehezen tudta volna megvalósítani. Így jött a nagy idea: Az MNB létesítsen alapítványokat, alapítói tőkébe tegye be ezt a közel 270 milliárd forintot.
No, ott álljunk meg egy percre. Mennyi az a 270 milliárd? Az bizony egyenlő 270 ezermillióval. Egy kis matematika: 100 milliárd forint az egyenlő 47619 ember éves jövedelmével, ha azt a statisztikai áltag jövedelemmel (175 000 Ft.- bruttó) számoljuk.
A 270 milliárd pedig 128 571 fő éves jövedelme.
A 270 milliárd pedig 128 571 fő éves jövedelme.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.