Szerző: Ille István
2016.10.30.
Ez a jelző vált közkeletűvé az ’56os forradalom 60. évfordulója Kossuth-téri ünnepi eseménye kapcsán. Véleményem szerint ez pont olyan szótorzulás, mint a halszagú Magyarország. Részint, mert a magyarok halfogyasztása – a fideszes propaganda nyelés nélküli bekajálásával szemben (tudják, mint kacsa a nokedlit)- leginkább a béka feneke alatt van, részint, mert a szó eredetileg „halkszavú” volt, ami teljességgel nonszensz, mert Magyarország újkori történelmében – most tekintsünk el Orbántól, aki, mint tudjuk, egymaga Magyarország – minden esetben lila fejjel, repedésig tágult szájjal ordította bele a világba, mi is a véleménye.
Az, hogy a világ ezt a stílust nem tolerálta – ahogy ma sem tolerálja – pech. Persze, nem a világnak. Tehát, nyugodtan kijelenthetjük, hogy Magyarország nem halszagú, inkább szájszagú. Jól alátámasztja ezt az évente egy főre eső fogkefe és fogrém fogyasztás statisztikája. Azért ez elég röhejes, de tipikusan magyar, hogy ezt bezzeg mérik, de a szegénységet nem!
De térjünk vissza a Kossuth-téren izmoskodó vérnyugdíjasokra. Nos, azok, bizony, bérnyugdíjasok. Bérelve a Kubatov-listáról, bérelve Erdélyből. Válasszuk külön őket, legalábbis megjelenésileg, mivel ez utóbbiak nagyon nem illettek bele a kordonon belüli elitbe.
Tessék már mondani, honnan a 3,14csából került elő számos, igencsak jól öltözött nyugdíjas rajongó a kordonon belülre? Biztosan nem a rendszerváltás óta kupálódtak ki ennyire, már eleve ahhoz a nem létező osztályhoz tartoztak, amire a Fidesz a becsődölt polgáriságát alapozta. Érthető, hogy felsorakoznak Orbán mögé, habár nyugdíjuk ettől nem lesz több, de öntudatuk kétségtelenül növekszik. Ráadásul nyugdíjukat se Orbán rendszerétől kapták, de még csak a családi ezüstöt sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.