Szerző: Lang Alex
2017.01.15.
- Akkor mi vagyok? - merül fel bennem, hiszen itt születtem, ezt a nyelvet beszélem, felmenőim is itt születtek, ezt a nyelvet beszélik.
"- Nem vagy magyar!" - jó, értem én, de akkor mi vagyok, ki vagyok, kérdezném, de válasz nincs, csak ennyi, nem vagy magyar!
Élek, alkotok, ülök vagy állok az országnak bármely pontján, dolgozom, adózom, fizetem a járulékaimat és nem vagyok magyar.
Igaz, úgy helyesebb, hogy már nem vagyok magyar. Azt nem tudom, mióta nem vagyok az, egyszerűen átcsúsztam ebbe a "nem vagy magyar" kategóriába. Számkivetett lettem saját országomban.
Zsidó sem vagyok, amit most bánhatok, mert talán Izrael is élhetőbb Magyarországnál, cigány sem vagyok, de talán cigánynak lenni is jobb dolog lehet, mert akkor az ember legalább tudja, hogy tartozik valahová.
Lebegek ég és föld között, amolyan páriaként, mint Júlia, aki nem akart a földön járni, mert nem vagyok Nemzeti és magyar. Nem tépkedem az ingem Trianonért búsongva, nem hordok semelyik ruhadarabomon árpád sávos zászlót és még abba a nyomorult Turulba sem tudtam születni.
Nem éneklem, romkocsmák füsttelen mélyén hosszúlépésektől átitatva a székely himnuszt, és nem ragasztok Vona, Horthy plakátot a szobám falára, de még egy tetves Fideszes hűtő mágnes sem díszíti az üres hűtőszekrény ajtaját. Nem lobog nemzeti szín trikolor az udvarunkon és az ablakban is csak a tavalyi mikulás csomag árválkodik.
Gyerekeimet nem hordom Magyar (feloszthatatlan) Gárdaavatásra, nem vásárolok CBA boltokban és nem nézek Echo tévét. Nem járok békemenetelni és tudom, hogy Bencsik András szerette a kommunistákat. Nem tudom elfelejteni mi volt hajdan a Fidesz és látom mi lett belőle.
Nem vagyok magyar, valamilyen liberál-bolsevik hányadék vagyok, aki üszkös sebként virít Mária országában, aki azt hiszi, hogy ugyanazok a jogok illetik meg, mint az igaz Magyarokat.
Már tudom, hogy nem így van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.