TÚL A VALÓSÁGON

HUPPA BLOG
Szerző: Szele Tamás
2017.02.11.

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, illetve idén kedves barátaim nem volt, értesítenem kell mindenkit, hogy Orbán Viktor átlépte a Legvégső Határt. Eljutott oda, ahol még ember sohasem járt, túl van már nem csak az igazságon, az Trump, a Valóságon is, jövőre kéne vele forgassanak egy Star Trek-filmet, de ebben a különleges helyzetben lehet, hogy a film fogja őt forgatni.

A magyar kormányfő tegnap a Várkert Bazárt a csillagok közé emelte fél kézzel, egyenesen a Gamma kvadránsba, és fedélzeti rádióadója értelmetlen jeleket sugárzott közben, viszont legalább folyamatosan: a tegnapi, utolsó összefüggő üzenetét az egész magyar sajtó próbálja dekódolni, de nem lehet. Megállapíthatatlan, mit üzen a költő. Vagy elfogyott a fedélzeten az antidepresszáns, vagy Borg támadás érte a Várkert Bazárt és mindenkit asszimiláltak, élükön a parancsnokkal. Ez utóbbi különben már felszállás előtt is gyanús volt. Sorsok, életek múlhatnak az üzenet desifirozásán, de sajnos, a tudomány mai állása szerint ez lehetetlen.

A tudomány – így a nyelvtudomány is – ugyanis innen van a valóságon, a beszéd már messze túl.

Hogy csak a legkirívóbb részleteket emeljük ki:

„A jólét ellenére az Európai Unióban (EU) a jövő árnyékot vet a jelenre.”

Bizony, de csak, ha a háta mögül süt a Nap. Fordított esetben a jelen árnyékolja be a jövőt. Különben pedig miféle árnyéka lehet egy fogalomnak?

Ezzel szemben Magyarországon „a holnap nem vet árnyékot a mára”. Na ja, kérem, töksötétben árnyék sincs.

„A holnap miatt nincs okunk idegeskedni, a családok talpra fognak állni és anyagilag is össze fogják szedni magukat. Ha mindenki rendesen elvégzi a munkáját, betartjuk a törvényeket, nem lesz baj, és minden évben mindenki előre léphet.”

Neki nincs is oka, az már biztos. És tetszik mondani, lesz egy adott nap az istenadtának, külön kijelölve az előrelépésre? Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére?

„A magyar takarítónőket, útkaparókat, rakodómunkásokat, culágereket és napszámosokat a jövőben is tisztelni kell; egy nemzet és egy ország vagyunk, nekik is megvan a helyük a mi közös jövőnkben.”

A magyar munkásosztály alázatosan, levett kalappal a kezében köszöni, hogy neki is van helye, és érdeklődik, hogy ha nem lenne, akkor ki a jófene dolgozna példának okáért? Tetszik tudni, az a kellemetlen, nehéz dolog, amit muszáj...

ITT OLVASHATÓ