2017. június 27., kedd

A "KIVÉTELES MAGYAR ÁLLAMFÉRFI", HORTHY MIKLÓS

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KERTÉSZ ÁKOS
2017.06.27.


"Nehogy azt higgyétek, hogy szenilis vagyok, és elfelejtettem, hogy ezt már elmondtam egyszer! Azért mondom el újra, hogy belevéssem abba a buta fejetekbe – mert ismétlés a tudás anyja!" (Füst Milán)

Atyaisten, szegény magyar nép! Ha ez a kőbuta snájdig tömeggyilkos volt nekik a kivételes, milyen lehetett a többi?! Orbán évek óta a feudál-fasiszta, antiszemita Horthy rezsimet tartja példaképének, és 

még ezt sem ő találta ki magának, hanem Antall Józseftől plagizálta.

Annyi változott, hogy csüngő hasú Viktor úrfi, éppen a fölújított Klebelsberg rezidencia átadásán csillogtatta fényes elméjét, midőn odanyilatkozott, hogy ha a hírhedett kultuszminiszter nagy politikus volt, ebből vas logikával következik, hogy a miniszterelnöke, Bethlen István, még nagyobb, és a mindkettőt kinevező államfő, vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltósága már egyenesen felhőkarcoló!

Orbán hosszú ideje Horthy nosztalgiákban él, a Horthy-rezsim mintájára alakítja a maga illiberális, egyetlen politikai erőtérre épülő birodalmát, most csak véletlenül telibe fogalmazott. Na és? Mitől ez a nagy fölzúdulás a demokratikus oldalon? Nem jött ez kicsit későn?

Azért persze örülök neki; jobb későn, mint soha.

Magyarország az ajándékba kapott szuverenitását már a rendszerváltás pillanatában arra használta föl, hogy visszacsatoljon a Horthy-rendszerhez. Ezért Orbán nem felelős. Miért nem? Mert Orbán, ez a moral insanity, soha semmiben nem hitt, semmilyen vallása, meggyőződése, erkölcse, ideológiája nem volt, csak egyet akart konokul: totális hatalmat. És ami a hatalommal jár: kompenzálni minden sérelemért és kudarcért, ami pelenkás kora óta érte. Gyanítom, hogy még a korlátlan szabad-rablás, a levegővétel természetességével űzött korrupció is csak másodlagos cél. Az első a hatalomgyakorlás kéje és mámora, a permanens sikerélmény, hogy minden szavára – mit szavára, minden gondolatára! – fanatikus alattvalók serege ugrik.

Ezt akarta. A többit nem. Az csak jött magától, illetve mások akaratából. Az ő voluntarizmusa csak arra vonatkozott, hogy mindig fölül legyen, hogy a hatalom a markába kerüljön, és azt aztán a markából ki ne engedje többé; s ezt úgy érte el, hogy vakon engedelmeskedő embereivel mindig oda nyomult, ahol a politikai térben vákuumot észlelt. Ha a kommunista-gyalázás látszott célravezetőnek, akkor komcsizott, ha a liberalizmus, akkor liberális lett, ha a konzervatív polgári duma jött be, akkor konzervatív lett, ha a klerikalizmus, akkor hívő katolikussá vált, ha magyarkodni kellett, ő volt a legnagyobb magyar, ha a rasszizmus jött be, akkor rasszista volt, de ha úgy volt előnyös, hogy hízelegjen a zsidóknak, a zsidók védelmezőjeként rántott kardot – mikor mi volt a trendi.

Az állam én vagyok, mondotta volt szerényen tizennegyedik Lajos, de a nagyravágyó Orbán Viktornak ez pimf duma volt. Ő egyenesen a HAZÁVAL azonosította magát. És a haza nem lehet ellenzékben.

Én, Orbán Viktor, nem lehetek ellenzékben!

Na ez az, amiért Orbán Viktor a felelős. A többiért nem. A rendszerváltást nem ő csinálta, hiába akarja most elhitetni a világgal, az oroszokat sem ő zavarta ki, azok már mentek kifelé, amikor nagy bátran utánuk ordibált, hogy konyec, takarodjatok! Ő csak egy nagypofájú, borotválatlan nímand volt, akit a pártállam addig a tenyerén hordozott, és a gátlástalanságával megtévesztett egy csomó jobb sorsra érdemes vén szamarat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.