Szerző: PuPu
2017.07.03.
Ellenfeleik meg kicsomagolják a hűtőtáskát a Velencei-tó partján, az okosabbja meg elutazik az Adriára, kivéve azokat, akik a baloldali értékeket egzotikus utakon szokták keresni.
Szünetel az ippegcsak feléledt osztályharc, a nemzeti együttműködéssel együtt.
A nép egyszerű gyermekei is elutaztak a Járda-szigetekre, meg a helyi libaúsztatóra, annak a partjain dúsan terem a papsajt, még szerencse, hogy a papok nem tartanak rá igényt.
Igaz, a pap is lassan hiánycikk ebben az országban, de lehet, hogy csak az égiek központi intézkedése - minden ország annyi papot kap, amennyi benne az Isten, így aztán tulajdonképpen még túl is vagyunk papügyileg dotálva...
Szóval, ül magyarember a televízió előtt, esetleg a számítógépen nézi meg ötszázadszor ugyanazt a youtube-videót, vagy nyomogatja szorgalmasan a telót, míg csak ínhüvely-gyulladással fel nem kell keresnie orvosát, gyógyszerészét.
Uborkaszezon van, ilyenkor jön divatba a háromfejű ború, meg Berki Krisztián és Hódi Pamela szerelmi drámája, mely joggal édesíti meg a választópolgár napjait, ha már a politika cserben hagyta.
Könyvet nemigen olvas senki, Gutenberg ment a levesbe...
Igaz, az olvasás fárasztó dolog, ismerni kell hozzá az összes betűt, és akkor még a szótagolás nehézségeiről nem is beszéltünk.
Persze nem szabad azért leírni még a papíralapú kommunikációt, hiszen léteznek még napilapok, van olyan, amelyik akár ötezer példányban is megjelenik, és abból csak háromezer a remittenda.
A maradvány megy vissza a kiadónak, az eladja a papírgyárnak, mely új papírt készít belőle, melyre napilapot nyomtat a kormányközeli, és a kormány felé közelítő, melyben a betiltott óriásplakátok helyett óriási hülyeségeket hirdet a kormány, óriási összegekért.
Imigyen a napilapok piaca egyre inkább emlékeztet a kacsára, mely bekapta a gilisztát, de az azonnal és sértetlenül ki is csusszant a hátsó kijáraton, mígcsak a kacsa meg nem elégelte a dolgot - beledugva csőrét a püspökfalatjába - na, cirkulálj bakker, mondta a szerencsétlennek.
Rengeteg könyv jelenik meg, ezek zöme szép képekkel illusztrált szakácskönyv - paprikáskrumpli gazdagon, meg ilyesmik, továbbá életvezetési tanácsok huszonkét éves, sokat próbált leányok tollából, esetleg politikai beszédgyűjtemények, még szemérmes politikusok számára, akik még nem tudják, hogy akinek hatalma van, annak átmenetileg nincs elszámolási kötelezettsége, amikor meg már a fán lengedezik, akkor a fene se kér tőle kimutatást a bevételről...
De a lényeg mégiscsak az, hogy világunknak az a része, mely a nyomtatott betűhöz kötődött, visszavonhatatlanul megváltozott.
Vannak még könyvolvasó népek, de jelentős részük már e-book-ot olvas, aki meg nem olvas semmit, az ül a televízió előtt és sorozatokat nézeget.
Lehet ez ellen küzdeni, de értelmetlen.
Sokat gondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy a sorozatok tulajdonképpen átvették a szépirodalom szerepét, a regény egy fejezete ma a sorozat egy epizódja.
Nincs mit tenni ellene, a mai kor embere a lusták népe, akik szívesebben nézegetnek képeket, mint betűt.
A regényt elolvastuk, és képzeletünk mozija lejátszotta nekünk a saját verziónkat, a saját filmünket, melybe bele volt építve saját élettapasztalatunk, saját ismereteink, és működött a dolog.
A mi Google-keresőnk a saját agyunk volt, és ha nem találtunk választ a kérdésünkre, akkor a szüleinkhez, tanárainkhoz vagy a könyvtárhoz folyamodtunk, akik együtt se lehettek olyan okosak, mint a gugli, hiszen hárman csak korlátozott számú választ adhattak, míg a google találatainak száma mondjuk a "regény" kifejezésre egymillió nyolcszázezer - csak magyar nyelven...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.