Szerző: Dr. SZÜDI JÁNOS
2017.09.28.
A nyugdíjasok pártszimpátiája nem változik meg attól, hogy kikerülnek a munkahelyükről. Az említett foglalkozást űzök közül viszont sokan erre a hatalomra szavaztak. Ki tudja, megrengeti-e hitüket az államosítás okozta káosz, a forráshiány, a beígértnél jóval alacsonyabb béremelés? Az bizonyos, hogy közülük sokan, akik úgy érezték, ez az ország nem igazán élhető, máshol keresnek boldogulást. Aki pedig kitette innen a lábát, az ritkán áldoz arra, hogy szavazni menjen, akarva, akaratlanul segítve távolmaradásával a hatalomban lévőket.
Visszatérve a nyugdíjasokhoz, ők valóban sokan vannak. Azonban nem alkotnak eszmei közösséget. Sorsuk annyiban közös, hogy a választásokig a kutyának sem hiányoznak, s túlnyomó többségük nem érdeklődik a tőzsdei árfolyamok iránt. Vannak nagyon szegény nyugdíjasok. Az ő helyzetükön segíteni kell. 2008. január elseje óta az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege 28 500 forint. Miután az 1997-ben kiadott, e kérdést szabályozó kormányrendeletben ez az összeg 13 700 forint volt, ki lehet jelenteni, minden érintett miniszterelnök és minden érintett miniszter sáros ebben az ügyben, így egyetemleges a felelősségük azért, hogy több mint hetvenezren “élnek” hazánkban 50 000 forintnál kevesebb nyugdíjból, s ezek között több ezren vannak, akik a minimumot kapják. A nyugdíjas szegénységet (is) fel kell számolni! A nyugdíjak értékét meg kell őrizni! Aki ennél többet ígér, az felelőtlen! Arra nem érdemes szavazni! A nyugdíjak értékállóságát az euró bevezetése garantálja. Nem mindegy azonban, hogy az átszámítás milyen árfolyamon történik. Érdemes arra szavazni, aki vállalja a közös valuta minél gyorsabb bevezetését, a lehető legkedvezőbb árfolyamon!
A friss nyugdíjasok többsége biztosan nem támogatja a Fideszt. Sokuknak ugyanis esze ágában sem volt nyugdíjba menni. Nemcsak a politikai okokból leszállított foglalkoztatási korhatár alapján elküldött bírókra kell gondolni. Ez a hatalom elrendelte, hogy a közszférában nem dolgozhat tovább, aki megszerezte a nyugdíjjogosultságot. Egészen pontosan: az dolgozhat tovább, aki erre engedélyt kér a miniszterelnöktől, és az kegyet gyakorolva megadja azt. Kell az engedély akkor is, ha az érintett tesz szívességet a munkáltatójának, mivel nincs, aki a helyébe lépjen. Ez a helyzet a köznevelésben is, ahol – cáfolva, hogy vonzó az előmeneteli rendszer – szinte minden kieső pedagógus helye üres marad. Egy jogszabálynak nem minősülő kormányhatározat alapján az állami munkáltató engedély nélkül akkor sem foglalkoztathatja a nyugdíjast, ha pedagógus hiányában órák maradnak el. Más kérdés, megéri-e tovább húzni az igát? A közszférában bevezették a kettős javadalmazás tilalmát. A közalkalmazott, a köztisztviselő az illetménye mellett nem jogosult nyugdíjra. [Nem vonatkozik ez a tilalom az országgyűlési képviselőkre és a polgármesterekre. Ők felvehetik a fizetésüket és a nyugdíjukat is.] Akinek e rendelkezések bevezetése előtt megállapították és folyósították a nyugdíját, le kellett mondania róla, ha maradni akart. Amikor újra nyugdíjas lesz, nem kérheti nyugdíja ismételt megállapítását. A ledolgozott idő nem számít szolgálati időnek, bár a nyugdíjjárulékot levonják, a nyugdíj folyósítását szüneteltetik. Ennek a helyzetnek az orvoslása jogos igény. Érdemes arra szavazni, aki vállalja, hogy a munkáltatóra bízza foglalkoztat-e nyugdíjast, aki vállalja, hogy – visszamenőleges hatállyal – megszünteti a kettős javadalmazás tilalmát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.