Szerző: BÁRKAY TAMÁS
2017.11.01.
Rájuk gondolva megpróbáltunk utána ásni, mit érdemes tudni ezekről az ünnepekről és az jött ki, hogy a
Mindenszentek napja
azoknak a szenteknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg, noha nyilván megérdemelnék. A 9. század óta kötelező ünnepről beszélünk ehelyt; a katolikus egyház tanítása szerint ezen a napon az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. (A protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor, a reformátusoknál például nem egyházi ünnep sem a mindenszentek, sem a halottak napja.)
A 20. században a halottak napja előestéje, azaz vigíliája lett. Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének nevezik
Mindenszentek napját, azaz november 1-jét mindenekelőtt a sírok megtisztításával, rendbetételével, feldíszítésével töltötték eleink, ez a szokás máig él köreinkben, habár a nagyvárosi tumultus erősen széthúzta a temetőlátogatási időszakot.
A néphit úgy tartja, hogy ez az a nap, amikor a halottak hazalátogatnak, ezért is szokás sokhelyütt, hogy számukra is megterítenek az asztalnál. A bukovinai magyarok – amellett hogy ők is sütnek-főznek – a finomságokat egészen a temetőig viszik, ahol szétosztogatják. Otthon gyertyát gyújtanak: éppen annyit, ahány halottja van a családnak.
Az Ipoly menti falvakban, aki nem tud temetőbe menni, az otthon gyújt gyertyát mindenszentek napján. A mi perspektívánkból meglehetősen morbidnak tűnik, de számos helyen feljegyezték, hogy az emberek direkt figyelték, kinek ég le előbb a gyertyája: úgy tartottak, hogy az a családtag fog meghalni legközelebb, akié...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.