Szerző: DOROS JUDIT
2018.04.30.
- Mi volt az Ön olvasatában az ellenzéki vereség - más oldalról a kétharmados győzelem - oka?
- Attól függ, honnan indulunk ki. Idén január 13-án, az "aktivizálódásom" első cikkében úgy fogalmaztam: az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hogy észhez térjenek végre a politikai pártok, s felismerjék, nem jó úton járnak. Akkor lenne esély, ha teljes körű összefogással, radikálisan más úton indulnak el. Az ellenzéki pártok sajnos semmit nem tanultak a 2014-es vereségből, nem vizsgálták meg, mi vezetett a 2010-es nagy jobboldali áttöréshez, nem elemezték, mi az emberek elégedetlenségének valódi oka. Kérdés az is, miért tűrte ez a társadalom, s az ellenzék zokszó nélkül, hogy a Fidesz az első kétharmad birtokában átalakítsa a korábbi alkotmányt, és saját érdekei szerint formálja át a választói rendszert. Múlt év őszén jelentek meg az első civil mozgolódások - a Közös Ország Mozgalom, a Viszlát 2/3, sőt még Bokros Lajos 500 napos programja is idesorolható - amelyek azt szorgalmazták, hogy - miután egymás ellen küzdve az ellenzéki pártok nyilvánvalóan nem fogják legyőzni a Fideszt -, legyen egy közös ajánlat. E javaslatok mellett úgy mentek el a politikai pártok, mintha el sem hangzottak volna.
- Pedig Ön még Vona Gábornak is írt nyílt levelet az összefogást sürgetve. Kapott választ?
- Amennyiben válasznak lehet tekinteni, amit műveltek, akkor igen. Ment tovább az "egyedül vagyunk, egyedül nyerünk", amiről látjuk, hova vezetett. Az LMP vezetőinek is hasonlóképp írni akartam, de Márki-Zay Péter győzelmének másnapján láttam elmozdulásukat az együttműködés felé, így később inkább csak ezt megerősítő szövegeket küldtem nekik. A jelek szerint nem nagy hatással.
- Mekkora esélyt adott a Fidesz kétharmados győzelmének?
Semekkorát. A választás napján, szép napos időben kiültem a kecskéimet legeltetni, s látva az egyre erősödő részvételt, ceruzával vetettem kockás papírra két lehetőséget. Mind a kettő az egyszerű többségről szólt, erre vagy arra.
- Mivel nem kalkulált?
- Azt nem vettük - vettem - számításba, hogy a Fidesz a vásárhelyi kurdarctól megijedve hihetetlen erőket mozgósított a választókerületi aktivitás erősítésére, a szavazók mobilizálására, s ennek hatása a leghátrányosabb térségekben, szegregátumokban, illetve az elöregedő, alacsonyabb iskolázottságú, úgynevezett depressziós területeken volt jelenős. Itt az államot képviselő önkormányzatokkal szemben nincs semmilyen más politikai erő vagy aktivitás. Szinte mindenki az államtól függ, tőle kapja a közmunkát, a segélyt. Ha pedig nem közmunkafüggő, akkor többnyire idős, nyugdíjas, magányos vidéki ember, akihez csak a közszolgálati rádió és tévé jut el, vagy - miként azt például Nagykállóban a szüleimnél meglepve láttam kevéssel a választás előtt - az ingyenesen terjesztett bulvár, a Ripost, a Lokál, a Habony-média szóróanyagai. Ide egyéb írott sajtó nem jár, a megyei lapokat is legfeljebb hétvégén, a műsorújság miatt veszik meg az emberek. De ezt a réteget érte el az Erzsébet utalvány, ők azok, akik rendszeresen megkapták Orbán Viktor leveleit a választási konzultációról, ami személyes gondoskodást sugallt nekik. Minderre rájött még a hatalmas köztéri kampány: ha egy falusi ember nagy ritkán kimozdult a külön kis világából, s beutazott a közeli városba bevásárolni vagy orvosi kezelésre, akkor is a migránsozó plakátokat láthatta úton-útfélen. Ezek az információk aztán egymást felerősítették...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.