OTT ÁLLT ANYÁM, MACHETTÉVEL A KEZÉBEN, MERT KITÖRT A VILÁGHÁBORÚ

ABCÚG BLOG
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2018.07.18.

Súlyosabb formáiban a skizofrénia nemcsak a beteg életére ró hatalmas terhet, hanem az egészséges családtagokéra is: sokszor maguk is depresszióval vagy szorongásos panaszokkal küzdenek. Nemcsak lelkileg, hanem anyagilag is megterhelő a helyzet, hiszen állandó gondozásra szorul a beteg. A stigmatizáció miatt alig tudnak ezekről a megpróbáltatásokról nyíltan beszélni, az egészségügyi rendszer pedig nehezen tud mit kezdeni a hozzátartozók traumáival. A szegedi Pszichiátriai Klinikán felismerték a problémát, és két éve egy kifejezetten családtagoknak szóló csoportot indítottak.

Edina tizenhárom éves volt, amikor közölte vele az orvos, hogy az anyja skizofrén. Tárgyilagosan elmondta neki, hogy a betegség gyógyíthatatlan, gyógyszerekkel ugyan stabilizálni tudják anyja állapotát, de mindig lesznek nehezebb időszakai.

“Ültem az asztalnál, és úgy éreztem, én lettem az anyuka.”

Rendszerint tavasszal anyjának mindig volt egy nagyobb összeomlása, ilyenkor elhatalmasodtak rajta a tévképzetei, ezért bevonult valamelyik kórház zárt osztályára, hogy jobban legyen. Az egyik ilyen összeomlása alkalmával szembesítették Edinát anyja betegségével. Csak utólag tudta meg, hogy néhány hónapos csecsemő korában anyjának volt egy öngyilkossági kísérlete is. Valószínűleg már akkor depresszióval küzdött, de a gyerekei miatt sokáig tartotta magát.

Nem szabad közel engednie

Edina egyedül maradt ezzel a teherrel; az orvosok sosem kérdezték meg tőle, hogyan érzi magát, segít-e neki valaki. Szülei korábban elváltak, bátyja az apjához költözött, ő pedig maradt az anyjával. Edina döntése volt, hogy így legyen, bár érezte, hogy az anyja mellett nehezebb lesz.

A hétköznapokban teljesen jól funkcionál az anyja: bevásárol, főz magára, eljár szórakozni. Edinának mégsem szabad elfelejtenie, hogy mégiscsak egy skizofrén betegről van szó.

“Amikor jól van, nagyon erős bennem a vágy, hogy közel engedjem és olyan igazi anya-lánya kapcsolat legyen. Na, ezzel kell vigyázni.”

Könnyen kibillenhet ebből az állapotból, ha valamiért – a mellékhatások miatt, vagy mert egyszerűen annyira jól érzi magát – nem szedi rendesen a gyógyszereit.

Sosem volt veszélyes másokra, kizárólag magára. Amikor a kényszerképzeteit megpróbálja összeilleszteni a valóság darabjaival, abból mindig az jön ki, hogy körülötte forog az egész világ. Egyszer meg volt győződve, hogy a műsorvezető azért viselt piros felsőt a tévében, mert előző nap tett egy megjegyzést valamire. Volt, hogy hetekig konyhakéssel a táskájában járt, mert a kényszerképzetei miatt attól rettegett, hogy megtámadják. Egyszer napokra eltűnt, nem vette fel a telefont. Amikor elmentek a házához, be volt zárkózva és teljes sötétségben, a leghátsó szobában állt a kezében egy machetével. Azt képzelte, hogy kitört a világháború és jöttek érte...

ITT OLVASHATÓ