Szerző: jotunder
2019.01.16.
...............................
Tekintetes Uram,
Igencsak afficiálva hallám, hogy Ön azt proponálta, hogy az Akadémia, mely munkázatom gyümölcsiből hozand, tsinosságától megfosztandván czéliránytalan módon használtassék. Látandom, hogy mikoron eltökéllett szándékom honunk felemelése, s iparkodandám fejledező nemzetünk jobbításán, egyes személyek felvigyáztatást nélkülözvén minden planum és calculus nélkül az disznyóknak kedveztessenek az közvirágzás és népünk gyámoltatása helyett. Nemesb czélom az valánd, hogy Hunniát porából és sarából az magasságba helyezém, melyet úgy érdemle meg, mint minden nemzet e földkerekén. Lámpást adék a Honnak, nem moslékos darát!
Hallám, Ön mestere az lóvontatású sínhajtányoknak, melyet Angolföldön már gőzszerkezetekkel pótoltattanak, és gondolám, hívebül szervicionálná a Császárt, ha az Akadémia megreparalása helyett tovább kutatkodna az lovak hátsójából szivárkodó rottyantás és peccentés feltakaríttatásán. Lelkinek az hasonlatossága ezen rottyantásokhoz és peccentésekhez, legott hívül segélyeztetné foglalkodásit.
Talán, ha az ángol szénbányákban használtattatott vaslapátit orczájával ütkeztetvén kellemesbé leende az fogainak férhetése, megértené mein lieber tekintetes uram, hogy helye hol találtassék meg az disznyóknak fogadójában és elfoglaltassék végre azt. Bátorkodék azt is javaslani, hogy a magát az muszka ulánusoknak csicsókáért felajánlandani kész tekintetes édesanyjának explanálja elképzelésit az Akadémiával kapcsolatosan, nemzetünk helyett.
Czenk, 1842 márczius, Széchenyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.