Szerző: BALAVÁNY GYÖRGY
2019.06.21.
Többek közt a magyar kormány vétója miatt nem sikerült megállapodnia az uniós tagállamoknak arról, hogy 2050-re megteszik a legnagyobb közös erőfeszítést az éghajlatváltozás veszélyeinek csökkentése érdekében. A veszélycsökkentés eminens eszköze lehetett volna (lenne, kéne hogy legyen) az Orbán-kormány által is leszavazott úgynevezett klímasemlegesség, vagyis hogy a következő harminc év alatt az ártalmatlanhoz közeli értékre redukálják a felmelegedést okozó anyagok kibocsátását.
A Föld története során előfordultak már klímaváltozások. A bolygó éjhajlati jellemzői nem állandóak, hanem hullámmozgást mutatnak, amik néha a szélsőségesen hideg, néha a szélsőségesen meleg felé tendálnak, tehát nem csak az emberi tevékenység okozza őket. A tizenötödik és a tizenkilencedik század közti ún. kis jégkorszakot például bajos lenne pusztán civilizációs hatásnak nevezni. Igaz, sokkal több ökológiai bűncselekmény történt a középkortól, mint gondolnánk, de tényleg gyerekcipőben járt a technológiai fejlődés, és relatíve kis létszámú volt az emberiség, az üvegházhatású gázok kibocsátása (például a szénfűtés meg a marhatenyésztés révén) pedig töredéke volt a mainak.
A mostani klímacóresz és a környezetpusztító ipari tevékenységek közti szoros összefüggés tudományosan igazolt, ezt a tényt csak néhány címeres barom, illetve aljas gazember próbálja eltagadni; sajnos némelyikük igen magas pozíciót birtokol. Elég, ha az Amerikai Egyesült Államok elnökére gondolunk. Nem biztos, hogy a folyamat még megfordítható. Egyáltalán nem biztos. Túl későn kezdünk – ha egyáltalán – észbe kapni. Ha 2050-ig radikálisan csökkentjük az üvegházgáz-kibocsátást, attól még simán előfordulhat, hogy a sarkköri olvadás, a tengerek szintemelkedése, és a délen immár apokaliptikus méreteket öltő kontinentális szárazság, s ezekkel együtt az ökoszisztéma gyors átalakulása a vesztünket okozza.
Minden jóérzésű és értelmes embernek össze kéne szoruljon emiatt a szíve, minden jóérzésű és értelmes embernek el kéne kezdeni törni a fejét, hogy mit tehet. Mert ha nem is biztos, hogy meg tudjuk akadályozni a bajt, de hogy legalább próbáljuk meg, basszus, együtt, legalább mentsük a menthetőt, hát azért mégiscsak ez lenne az emberség minimuma. Orbán Viktornak – ha már magasról nem érdekli az úgynevezett „magyar emberek” sorsa – legalább a saját gyermekeire és unokáira gondolni kéne, mikor egy-egy döntésével hozzájárulhatna a veszély mérsékléséhez.
De nagyon úgy látszik, hogy nem gondol rájuk. Még rájuk sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.