Szerző: MARGARITISZ SZHINASZ
2020.01.25.
Kevesebb mint egy kilométer választja el az Auschwitz–Birkenau náci koncentrációs tábor egykori főbejáratának kapusfülkéjét az áldozatok emlékére állított nemzetközi emlékműtől.
Ezt a távolságot a látogató mindössze tíz perc alatt meg tudja tenni.
Ez a tíz perc azonban mégis annyira ijesztő.
A több mint egymillió férfit, nőt és gyermeket szörnyű halálba vezető vasúti sínpár mellett minden egyes lépésnél kísért a kétségbeejtő gondolat: az emberiség végzetes kudarca volt, hogy nem sikerült megakadályozni ártatlan áldozatok tömeges kivégzését. És az a gondolat is, hogy mindannyiunk óriási felelőssége annak biztosítása, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Az emlékművön szívbe markoló emlékeztető olvasható: „Legyen ez a hely örök jajkiáltás, és intés az emberiségnek.”
Idén ünnepeljük Auschwitz–Birkenau felszabadításának 75. évfordulóját. Európában és Európán kívül számos megemlékezésre kerül sor, amelyek fontos alkalmat teremtenek arra, hogy lerójuk kegyeletünket a hatmillió zsidó és az etnikai hovatartozása, személye vagy meggyőződése miatt meggyilkolt többi áldozat emléke előtt. Ez jó alkalom arra is, hogy elgondolkozzunk a soáról, valamint annak a társadalmainkra gyakorolt, mai napig is tartó hatásairól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.