Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.03.10.
Eredménytelen kísérletet tettek az ellenzéki pártok arra, hogy rábírják a magyar kormányt – először kényszerítést akartam írni, de tudjuk: ehhez nincs elég erejük – arra, hogy a propagandára szánt 150 milliárd forintot fordítsák inkább a koronavírus elleni harcra. Tudom persze, hogy az ilyen ötleteket is könnyű lesöpörni azzal, hogy ez is csak kampányfogás, ami járvány idején különösen visszataszító, és nyilván van is az állításban némi igazság, de csakis azért, mert ez a kormány pontosan ebbe az utcába kényszeríti be ellenfeleit. Ebbe, még akkor is, ha Orbán Viktor nyilatkozatában éppen azt hangsúlyozta: mindent elkövetnek, hogy a fertőzés ne terjedjen, illetve a szükséges ellátás, vagy szűrés meg legyen szervezve, és gyorsan hozzátette: pénz nem számít.
Apró kis mondat ez, látszólag mellékes, de valójában nagyon is leleplező. Elárulja a magyar miniszterelnökről azt, miként is gondolkodik a közös kasszáról; legkevésbé közösként, sokkal inkább, mintha a sajátja volna. Nem akarom a kormányfő jogát elvitatni attól, hogy legyen szabad mozgása, de talán nem az a legfontosabb lehetőség számára, hogy akkor nyúljon bele a pénztárcánkba, amikor akar, és annyit vegyen ki belőle, amennyit akar. Tudom: Orbán itt csak annyit akart jelezni, hogy a védekezésnek nem lehetnek pénzbeli akadályai, de ennél fontosabb lenne, ha azt éreztetné hitelesen: az ország – a kormány - felkészül a járvány kezelésére, megakadályozására az egészségügyben és azon túl is minden rábízott területen.
Az első közlés óta – „a pénz nem akadály” – tudjuk azt is, hogy a kabinet nyolcmilliárd forintot különített el a rendkívüli helyzet kezelésére, amelyről fogalmunk sincs, hogy sok, vagy kevés, elég, vagy több is az elégnél, netán pontosan annyi, ami szükséges. Szerintem Orbán sem tudja, mint ahogy senki a környezetében, hiszen azt sem tudjuk, nem látjuk, milyen vesztesei lesznek a koronavírusnak a közvetlenül megfertőzötteken kívül...
Apró kis mondat ez, látszólag mellékes, de valójában nagyon is leleplező. Elárulja a magyar miniszterelnökről azt, miként is gondolkodik a közös kasszáról; legkevésbé közösként, sokkal inkább, mintha a sajátja volna. Nem akarom a kormányfő jogát elvitatni attól, hogy legyen szabad mozgása, de talán nem az a legfontosabb lehetőség számára, hogy akkor nyúljon bele a pénztárcánkba, amikor akar, és annyit vegyen ki belőle, amennyit akar. Tudom: Orbán itt csak annyit akart jelezni, hogy a védekezésnek nem lehetnek pénzbeli akadályai, de ennél fontosabb lenne, ha azt éreztetné hitelesen: az ország – a kormány - felkészül a járvány kezelésére, megakadályozására az egészségügyben és azon túl is minden rábízott területen.
Az első közlés óta – „a pénz nem akadály” – tudjuk azt is, hogy a kabinet nyolcmilliárd forintot különített el a rendkívüli helyzet kezelésére, amelyről fogalmunk sincs, hogy sok, vagy kevés, elég, vagy több is az elégnél, netán pontosan annyi, ami szükséges. Szerintem Orbán sem tudja, mint ahogy senki a környezetében, hiszen azt sem tudjuk, nem látjuk, milyen vesztesei lesznek a koronavírusnak a közvetlenül megfertőzötteken kívül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.