OKTÓBER 14.: HANNAH ARENDT SZÜLETÉSE NAPJA (1906)

HELSINKI FIGYELŐ
Szerző: presshelsinki
2020.10.14.

Hannah Arendt politikai filozófus 1959-ben vehette át Hamburg városának Lessing-díját. A nagy eseményre fajsúlyos előadással készült. Ebben nem csak a kivonulás és emigráció politikai értelemben vett hasztalanságáról beszélt, megtették azt már ő előtte sokan, hanem arról is szólt, hogy a szembesülést „az adott időben uralkodó világállapot teljes elfogadhatatlanságával” nem lehet elkerülni, ha meg akarjuk őrizni emberiességünket. Nem fordulhatunk, bújhatunk el a gonoszság elől, szembesülnünk kell azzal.

„A valóságtól való menekülés igazi ellenállóereje az üldöztetésből fakad, a számkivetettek személyes ellenállóereje pedig az üldöztetéssel és a veszéllyel együtt növekedik.

Ugyanakkor nem tudjuk szem elől téveszteni, hogy az ilyen létezés politikai jelentősége korlátozott, bármilyen tiszta is marad. Határai benne rejlenek a tényben, hogy az ellenállóerő és a hatóerő nem ugyanaz; hogy a hatóerő ott jelenik meg, ahol emberek együtt cselekednek, nem ott, ahol az emberek egyénként erősödnek meg. Az ellenállóerő sosem elég nagy, hogy helyettesítse a hatóerőt; ahol a kettő szembekerül, ott az ellenállás mindig összeroskad. De a menekülés és a menekülés közbeni ellenállás ereje sem valósulhat meg ott, ahol a valóságot kikerülik vagy elfelejtik – mint amikor az egyén túl jónak vagy nemesnek gondolja magát ahhoz, hogy ellenszegüljön egy ilyen világnak, vagy ha képtelen szembenézni az adott időben uralkodó világállapot teljes elfogadhatatlanságával. Milyen csábító volt például tudomást sem venni a nácik ostoba fecsegéséről. De bármily vonzó lehet is engedni az effajta csábításnak, s elrejtőzni a lélek menedékében, az eredmény mindig az emberiesség elvesztése lesz a valóság elhagyásának mértékében.” (Veres Máté fordítása.)

Embernek lenni sötét időkben – ez volt a címe ennek a híres beszédének. Erről szólt voltaképpen filozófusi, tudósi és közéleti munkássága is...

ITT OLVASHATÓ