2021. október 11., hétfő

A JOBBOLDALI MINISZTERELNÖK-JELÖLT MINÉMŰSÉGÉRŐL

JÓREGGELT EURÓPA
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2021.10.10.


Azt mondják, ne bomlasszam az ellenzék egységét. Az összefogást. Jó, nem bomlasztom.

Inkább csatlakozzam egy bornírt gyülekezethez? Akik még a struccsághoz is hülyék, amennyiben be sem kell dugniuk a fejüket a homokba, anélkül is elég sötét van körülöttük? Akik képtelenek föltenni a legegyszerűbb kérdéseket.

Azt mondják az egyik jelöltről, hogy jobboldali. Kösz, hogy szóltak.

Valahol azt olvastam, hogy a baloldal figyelmébe ajánlják, a váltógazdasághoz szükség van a jobboldalra. Nemrégen meg azt is olvastam, hogy Obama is valami ilyesmit írt. Megkerestem, íme:

„A volt amerikai elnök hangsúlyozta: a demokrácia működéséhez szükséges, hogy egyaránt legyen bal és jobboldal is.”


Aztán Barack Obama azt is mondta, hogy „…a Republikánus Párt tagadja a klímaváltozás létezését, vitatja a választási eredményeket és összeesküvés-elméletekbe kapaszkodik, amelyek közül a legőrültebbeket Donald Trump terjesztette.”

Lehet ilyeneket olvasni mindenhol, hogy a demokrácia működéséhez kell a verseny meg az eszmék ütközése. Egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy a „demokrácia” jelen formájában egy végtelenül ostoba és kártékony módszer az emberi társadalom működtetésére, aminek úgyszólván semmi köze nincs a mintának tartott és ezáltal meggyalázott görög demokráciához, fogadjuk el alapnak a megállapítást, mely szerint szükség van a bal és jobboldalra. Ebben a pillanatban azt a megállapítást fogadtuk el, hogy mondjuk az atlétikát modellnek véve, voltaképpen nem vagyunk tisztában a futóversenyek lényegével. Mert igazi futóverseny akkor lesz az eseményből, ha bizonyos, a nép által megválasztott arányban indítunk bérgyilkosokat, kocsmai verekedőket és más bűnözőket, akik a start után elkezdik irtani a futókat. A leggyorsabbakat persze már csak hátulról agyonlőni tudják, de a „demokrácia” szabályai szerint ez rendben van, csak élénkíti a versenyt, ha azért izgulhatunk, marad-e futó, aki így is célba ér.

A közérthetőség kedvéért kissé (nem nagyon) eltúloztam a jobboldali versenyzők jellemrajzát.

Namármost. A „demokrácia” jelenkori értelmezése szerint attól a pillanattól kezdve, hogy egy köztörvényes bűnöző indul valamely közéleti választáson és ott nyer, akkor politikussá válik, és mint ilyen, automatikusan elveszíti bűnöző jellegét.

Ha elfogadjuk azt a meghatározást, miszerint a jobboldaliság az emberek közötti egyenlőtlenség erőszakos fenntartása és törvényként való helyeslése, akkor tudomásul vesszük, hogy az egyetemes történelem jelentős része a jobboldaliság történelme. Ha nem bánják, nem írom ide a jobboldaliság árnyalt jellemzőit, a lényeg itt van fent, különben nagyjából mindenki tudja, mit jelent a jobboldaliság.

A mi népünk történelme a jobboldaliság történelme, ez a nép mindig a jobboldaliságot jelentette akkor is, ha ennek a képnek a kialakulásához nem sok köze volt, rákényszerítették, elfogadta.

Mikor milyen esélye volt ennek a népnek bármire, ami legalább árnyalatnyival különbözött volna a jobboldaliságtól? Ezt kapja ezer éve. Erről tudja, hogy ebben kell élnie. Hogy mi az a másfajta? Ami Európában már sokszáz évvel ezelőtt megvolt? A szabadság kis körei (Bibó), amik még a jobboldaliság förtelmes korlátoltságát is elviselhetőbbé tették? Honnan tudná, mi az, nem volt benne része soha.

Úgy vélem, ismét kell beszélnünk kicsit a jobboldaliságról, legalább annak a legutóbbi százötven évéről, a jobboldal úgyszólván kizárólagos szerepéről ennek az országnak a mélységes mélyben tartásáról...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.