2022. november 16., szerda

SZÉLJEGYZET PANKOTAI LILI ISKOLAVÁLTÁSÁHOZ

FACEBOOK
Szerző: KRÉMER BALÁZS
2022.11.16.


Széljegyzet Pankotai Lili iskolaváltásához
Szerintem egy iskolának, egy pedagógusnak felelősnek kell lennie a diákjaiért. Mellettük kell állnia akkor is, ha okosak, meg akkor is, ha hülyék; akkor is, ha ügyesek, meg akkor is, ha ügyetlenek; akkor is ha sikeresek és jól teljesítenek, meg akkor is, amikor kudarcokat élnek meg és elszúrják a dolgaikat. A felelősség, a mellettük és mögöttük állás nem vattába csomagolást jelent, lehet a diákokat szembesíteni az okosságukkal, ügyességükkel, jó teljesítményükkel és sikerességükkel - meg a csacsiságukkal, ügyetlenségükkel kudarcaikkal és elszúrt dolgaikkal is. Sok más mellett ezek a visszajelzések is egy felelős iskola, egy felelős pedagógus dolgai közé tartoznak. Egyszerűen azért, mert azok a diákok "az ő kölkeik".
Amikor egy iskola, egy pedagógus nem azt mondja, hogy "édes komám, szerintem hülyeséget tettél" (amit mondhat, ha így gondolja, no és meg is indokolja...), hanem azt, hogy "elhatárolódik a diákjától", akkor ezzel azt bizonyítja, hogy nem érez felelősséget a diákjával szemben; azt nyilvánítja ki, hogy az a diák "nem az ő kölkük", azaz, hogy nem alkalmas arra, hogy iskolaként vagy pedagógusként viszonyuljon a diákjához. Sőt, ha egyhez nem, akkor a többihez sem nagyon.
Amikor Pankotai Lili másik iskolába tart, akkor ezzel nem tesz mást, mint visszajelzi az iskolának meg a dirijének azt, hogy őérte semmilyen felelősséget nem éreznek, hogy számára (okkal és joggal) nem iskola, és a diri sem pedagógus, hogy ő is, a maga részéről (viszonosan) épp úgy elhatárolódik az iskolájától, ahogyan az elhatárolódott tőle.
Ennek az iskola által elhatárolódott, azaz felszámolt viszonynak a felismerése, a következmények megvonása (más iskolába való átjelentkezés) számomra épp úgy bátor, "tökös" és bölcs lépés tőle, mint az elmondott beszéde. Amely tiszteletreméltóan bátor, becsületes és őszinte volt - még ha én (vagy más) speciel nem is értettem mindennel egyet. 
Ezért részemről gratula, elismerés, kalapom (ha volna) megemelve és lengetve.
Nincs itt semmi látnivaló, a dolog lezárva, lehet továbbhaladni.
Vagy mégsem. Engem megdöbbent, pofán vág, letaglóz az, hogy itt e felületen is sokan még a trágár kifejezéseken rugóznak - és nem azon hörögnek, hogy az a semmirekelő pécsi szentfazék iskola elhatárolótgat, ahelyett, hogy a diákja mellett állna, ahelyett, hogy a saját kölkeként viszonyulna a diákjához, anélkül, hogy bármi felelősséget érezne (vállalna? ne tréfáljunk...) érte. Ahelyett, hogy a diákja egy fontos életeseményéről véleményt nyilvánítana, segítene a prok és kontrák, a tanulságok megvonásában, hogy segítené abban, hogy okos, bölcs és tisztességes döntéseket legyen képes hozni, diákjuk, és még folytathatnám.
És azt hiszem, úgy érzem, hogy ez a felelőtlenség, annak a tagadása, hogy "ők is a mi kölkeink", sőt, ha belegondolunk, akkor a fiatalok mindannyian a mindannyiunk kölkei, akikért jó lenne felelősséget tudnunk vállalni (és nem elhatárolódni tőlük...)- ez nem a pécsi szentfazék gimnázium kiváltsága, ez sokkal általánosabb, sokkal mélyebb. Ha úgy tetszik, az oktatás válságának egy igen döntő, a kormány striciségein túlmutató összetevője. Szerintem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.