2023. november 22., szerda

BÁNCSÁK A NEMZETI KONZULTÁCIÓT

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.11.22.


Báncsák a nemzeti konzultációt. Megtámadták őtet Kovács Z. állami levelező előadásában, aminek az a célja, hogy elhallgattassák a magyari embereket. Ilyen sztorik után folytatnunk kell a konzultációs téboly történéseit, mert annak idején az ember úgy tanulta, ha egy témát elkezdett, akkor végig is viszi. Ekként születnek a regények, így magunk is meglátjuk, mire jutunk, amikor véget ér. Ezek ellenére azonban a kedves vezető a Facabookon lobogtatta a konzultációs ívet, hogy ő már kitöltötte volna, ám a képen nem látszik a papíron a támadás nyoma egyáltalán.

Nem szabta szét neki senki. Mert tegnap meséltük, hogy az EB szóvivője, bizonyos Eric Mamer úr csak annyit jegyzett meg halkan a kurvaanyázás helyett, hogy ami ebben a dokumentumban foglaltatik (amit Orbán oly ügyesen kitöltött, sőt, egyedül), nem igaz. Illetve még diplomatikusabban mondta Mamer úr, hogy „a magyar kormány EB-vel kapcsolatos állításai valótlanok”. Különös a diplomácia nyelve, ahogyan elkeni a véresen komoly dolgokat, ilyen linguát azonban mi, magyarok nem értünk. Főleg nem Kovács állami levelező olvasatát, sem a lelkivilágát.

Azt mondja a szemüveges Mamer úr kijelentésére a támadás konstatálása mellett, hogy mindezzel „Brüsszel támadást indított a nemzeti konzultáció ellen, és mindent megtesz a magyar emberek elhallgattatásáért”. Nem érteni fideszmagyar, hogyha valaki azt mondja valamire, „valótlan”, az milyen támadásnak minősül, mert a NER-en kívül ezt ténymegállapításnak hívják, és nem látunk macsétét senki kezében, hogy a nemzeti konzultációt cafatokra kaszabolja, esetleg fröcsögne a vére ennek a konzultációnak. Orbán kezében is épnek tűnik, mögötte a debil mosolya.

Node, mielőtt tovább haladnánk az utunkon a tébolyda mélyibe bele, annyit jegyezzünk meg, hogy ez itt már a jövő évi kampány része, annak az első szele, hogy el se tudjuk képzelni, micsoda vihar lesz itt hamarosan. Ezért óvják úgy és dédelgetik, erre lesz hivatkozva és majd a nagyzenekarra megkomponálva, azaz, lélekben készülnünk kell arra, ha az elszabaduló sötétségbe nem akarunk totálisan belehülyülni, akkor be kell zárkóznunk a spájzba, befogni a szemünket meg a fülünket. De a szarszag nagy valószínűséggel úgy is érződni fog, tehát nem lesz menedék sehol.

Mindezt csak közbevetve, miért a nagy visítás a konzultáció körül. Ez lesz a hazugságok bibliája. És most, hogy elmeséltem a várható nyomorult életünket, visszatérünk Kovács állami levelező delirálásához, amelyet hallunk, csak nem értünk, hogy Brüsszel e támadás során vajon hogyan akarja elhallgattatni a magyari embereket, ez érdekelne, de ha feltennénk a kérdést, akkor sem kapnánk rá választ. Úgyhogy csak rámutatunk az állítás képtelenségére, de mint tegnap értekeztünk róla, ennek sincsen semmi értelme. Mert nem nekünk szól. Azoknak, akiket hitükben meg kell erősíteni.

Egyébiránt a választásnak sem szól, mert több hülye (legalábbis számottevően) ettől az országban nem lesz, csak a megszokott és jól ismert gárda cukkolására szolgál ez az egész. Hogy amikor majd éhen döglenek, ne Orbánt hibáztassák, és elinduljanak lipsiket zabálni. Más, Fidesznek szolgáló haszna mellett ez a szokásos uszítás is a célja az egésznek, hogyha valami baj ütne be a galeri szempontjából, akkor itt kő kövön ne maradjon, aminek a forgatókönyvét láttuk már 2006-ban is. Sajnálatosan kell megállapítanunk, hogy erről szól ez az egész, mint ahogyan immár tizenhárom éve is csupán ez a cél.

De ezt is tudtuk eddig is, tudni fogjuk ezután is a Magyarország nevű fasiszta sivatagban. Nagy valószínűséggel az Unió részéről itt zárul ez az egész történet, viszont majd az lesz az érdekes, hogy a választások után – feltehetően győztesen – nagy számban kiözönlő fideszesek ott állnak majd, és sehová nem kellenek, mert senki már szóba nem akar állni velük. Hogy akkor mi lesz, hogyan szól majd a magyarázat és mi lesz majd a taktika. Ez az érdekes megfigyelési feladat vár reánk a nyár után, ha csak el nem pusztulunk. Vagy képletesen, vagy szó szerint, egyre megy, de kívül leszünk a világon.

Mert ahogyan J. A. polgártárs mesélte nekünk a saját fasiszta koráról: „Az ember végül homokos,/ szomorú, vizes síkra ér,/ szétnéz merengve és okos/ fejével biccent, nem remél./ Én is így próbálok csalás/ nélkül szétnézni könnyedén.” – így vagyunk magunk is a mi időnkkel, amire sajnálatosan és véglegesen rátelepedtek a kovácszoltánok ezer alakban. Ott vannak minden kilométerkőnél, minden kis zugban, mindenki fejében. De főleg a hülyéikében, akik kisebbségben lévén is döntenek a többség sorsáról, így az ő kezükben vagyunk, ám nem könyörülnek. A sötétség belepte a világot.

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.