KEMÉNY ÁDÁM: KIK VISELIK A KÖZTERHEKET – AVAGY A MAGYARORSZÁGI RENDSZER ALAKULÁSA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KEMÉNY ÁDÁM
2025.07.18.

...A magyarországi közteherviselés közvetlenül alapvetően a nyugdíjasokra és a bérből/fizetésből élőkre hárul. A terhek viselése döntően a következő csatornákon keresztül valósul meg: a munkára épülő adók, járulékok (szja, tb-járulék), a foglalkoztatókat a tőkehasznosításon keresztül érintő hozzájárulások (tao, szocho), valamint a fogyasztást terhelő adók (áfa). Ezek közül a legnagyobb arányt a munkát terhelő adók/járulékok képviselik, utánuk következik az áfabefizetések volumene, és messze leszakadva a munkáltatókat érintő tao/szochó összeg. Az adatok szerint 2010-ben a munkavállalók, valamint az áfán keresztül a nyugdíjasok is összességükben csaknem tízszeres részt vállaltak a közterhek viselésén belül, mint a munkáltatók, és az arány, bár csökkent, 2024-ben még mindig csaknem négyszeres. Ha az áfát figyelmen kívül hagyjuk, akkor is többszörös a munkára rakódó terhek miatt a munkavállalók teherviselése. Ez azt jelzi, hogy a közterhek finanszírozásában változatlanul az alkalmazottaké és a nyugdíjasoké a főszerep.

A méltányos közteherviseléssel szorosan összefügg a létminimum kérdése. A KSH 2015-től nem hozza nyilvánosságra a létminimum-számításokat, ugyanakkor a Policy Agenda kutatócég publikál ilyen számokat, s ezek szerint a lakosság mintegy 30 százaléka tartósan a létminimum szintje alatt él. Miután megszűnt a minimálbér adómentessége, nyilvánvalóan felötlik, hogy akik ilyen körülmények között élnek, kötelezhetők-e arra, hogy adó formájában akár jelképes összeggel is hozzájáruljanak a közteherviseléshez.

A felsorolt rétegek között egyértelműen a nyugdíjasok helyzete a legrosszabb. A nyugdíjak fokozatosan elértéktelenődnek, ugyanakkor az idősek az áfa befizetésén keresztül gyakorlatilag minden forint elköltésével nagymértékben hozzájárulnak a költségvetési bevételekhez. A munkavállalók csoportjának hozzájárulásához egy adalék: az EU-n belül a magyar adóék, vagyis az, hogy a teljes munkaerőköltségnek hány százalékát vonja el adók és járulékok formájában az állam, kiugróan magas, ma 41,2 százalék, ami dobogós helyezést jelent.

Természetesen a közterhek viselése nem csak adózás formájában valósul meg, idesorolhatók még a társadalombiztosítási (szociális) járulékok, továbbá közvetett formában egyéb csatornákon keresztül is hozzájárulunk a közös költségek viseléséhez.

A közterhek között vezető szerepet játszó 27 százalékos magyar áfa továbbra is magas (bár a kedvezményes kulcsokat figyelembe véve átlagosan még csak nem is Európa-bajnok, a világbajnok pedig Bhután, 50 százalékos kulccsal), és szintén a lakosságot sújtja. Bár a gazdagok is fizetik, kétségkívül a bérből/fizetésből élők, szegényebb rétegek viselik az aránytalanul nagy terheket. Ráadásul, az „extraprofitadók” részeként bevezetett 4,1 százalékos mértékig terjedő kiskereskedelmi különadó azt eredményezi, hogy nálunk az áfa „de facto” egyes területeken a 31 százalék feletti mértéket is elérheti.

A munkaadókat terhelő adók közül a tao (9 százalék) a legalacsonyabb az EU-ban, az európai átlag 20 százalék körül van, és sok helyütt progresszív adókulcsokat alkalmaznak.

A fenti adatok világosan jelzik, hogy Magyarországon a közteherviselés nem igazságos, a bérből és fizetésből élők, vagyis a polgárok többsége jóval nagyobb részt vállal a közkiadások fedezéséből. Az Európában legalacsonyabb tao-n keresztül a vállalkozások közteherviselése számottevően alacsonyabb az elvárhatónál (nem beszélve egy sor nem publikus kedvezményről). Tovább rontja a helyzetet a regnáló hatalom évtizedes gyakorlata, amely szerint politikai érdekek alapján támogat egyes társadalmi rétegeket adómentességgel és adókedvezményekkel. Azzal pedig, hogy más társadalmi rétegek részére nem adja meg a minimálisan elvárható forrásokat (nyugdíjak arányos emelése, béremelés, pótlékok normális színvonala stb.), milliókat kényszerít bele az aránytalan közteherviselésbe...

ITT OLVASHATÓ