VÁNCSA ISTVÁN: KÉRDEZZE MEG ORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2025.10.03.

Javítóintézetek Magyarországon nincsenek, csak gyerekeket kizsákmányoló, rabszolgasorba döntő, megalázó intézetek vannak, és erről jóformán mindenki tudott, kivéve a nyájas olvasót meg méltatlan személyünket, akik most bambán nézünk, nem lévén képesek felfogni, hogy egy európai vagy messziről annak látszó országban ily dolgok történhetnek. Hogy aztán közelebbről mely dolgokról van szó, azt jobb nem tudni, a legeslegjobb pedig, ha a mafla képű állampolgár a törzskocsmájában is füldugót visel, és bárgyún mered maga elé. Ha elsőre nem megy, tessék szorgalmasan gyakorolni, és szaporábban ürítgetni a korsókat vagy poharakat, pár nap, és sikerülni fog.

Annyit azért hadd jegyezzünk meg, hogy a közszájon forgó mende­mondák szerint Semjénhez képest a ma született bárány is hétpróbás gonosztevő, ha tehát mégis bajba kerülnénk valamiképp, akkor ezt az állítást ismételgessük, szükség esetén egyre fokozódó hangerővel, a törvény emberei idővel nem bírják tovább, és kihajítanak. Evvel együtt a történet továbbra se egyszerű, pláne nem, amióta kormányzatunk a Szőlő utcai botrány ügyét sok szempontból csak homályosabbá tette azáltal, hogy Semjént tisztázni akarta, viszont csak még inkább befeketítenie sikerült.

Idézzük eszünkbe a kormányzó urunk által mondottakat: Minden ellenzéki álhírterjesztő a magyar jogrendszer hűvös leheletét érezheti a tarkóján. Velük ellentétben a kormánypárti álhírterjesztők dolgozzanak tovább, mikuláskor a legderekabbak ajándékcsomagot kapnak a télapótól, lesz benne aranydió, mogyoró, sőt krumplicukor. Kormányzatunk természetesen elöl jár a harcban, és bátran támad, ahogy ez a győzelem­ittas, ám mostanra már kissé megroggyant Ifjú Gárdától elvárható.

Sajnos azonban álhírterjesztő eleve kétféle van, ellenzéki és kormánypárti, és ezeket ma még nem intézményesen készítik fel, hanem csak úgy teremnek, mint erdő alján a bolondgomba.

Most még legalábbis.

A későbbiek folyamán az álhírek előállítását és terjesztését egyetemen fogják oktatni, ugyanis az a fajta dilettantizmus, amely ebben a szakmában elterjedt, a továbbiakban már nem tartható. Kellenek persze lelkes amatőrök is, akik betanított munkásként a háttérben ujjonganak, az se könnyű munka ám, pláne nem napi nyolc órában művelve, tudva, hogy a közreműködők teljesítményét a munkáltató folyamatosan monitorozza, és aki ernyedten kurjongat, az a bérfizetéskor csodálkozni fog...

ITT OLVASHATÓ