ÖNKOMPROMITTÁLÓ ŐSZINTESÉG – BÓDIS KRISZTÁVAL AZ ISTENHEGY-TRILÓGIÁRÓL

NÉPSZAVA
Szerző: RÁCZ I. PÉTER
2025.10.04.

Egy igazi tehetség, aki a bilincsbe záró elvárások ellenére jórészt mégis megvalósíthatta álmait és ambíciót – nőként, a XX. század első felében! Tüdős Klára (1895–1980) jelmezeket és ruhákat tervezett, divatszalont nyitott, forgatókönyvet írt és filmet rendezett, többek között – majd sok-sok ember életét mentette meg. Ezzel posztumusz elnyerve a Világ Igaza kitüntető címet. Bódis Kriszta monumentális, háromkötetes, összesen több mint 1600 oldalas Istenhegy-regénytrilógiája – Kisasszonyképző; Korzón a pokolba; Árnyék és fény – az ő történetét meséli újra, de egészen sajátos módon. A miértekről és a hogyanokról a szerzővel beszélgettünk.

Tüdős Klára élettörténete, akárcsak az ön által írt, az életét feldolgozó regény: nőtörténet. És érdekes módon annak a története is nőágon mesélhető el, ahogyan kapcsolatba került az első magyar rendezőnővel, gyerekkorában ugyanis a nagymamájával abba a budapesti református templomba járt, ahová az idős Klára asszony is; majd a 2010-es évek második felében az ön édesanyja újraolvasta Tüdős Klára Csizma az asztalon című önéletírását, és a figyelmébe ajánlotta – ide vezethető vissza az elhatározása, hogy filmre viszi az életét, amiből végül is a háromkötetes regény kerekedett: az Istenhegy-trilógia, melynek záró darabja idén nyáron jelent meg. Elsőként arra lennék kíváncsi, mit tudott annak idején gyerekként az akkor már a nyolcvanas éveit taposó Klára néniről.

Anyai nagyanyámmal és a szüleimmel a Gyulai Pál utcai református gyülekezetbe jártunk, és pár paddal ült előttünk Klára néni, azaz Zsindelyné Tüdős Klára, akiről a nagymamám és a családunk azt „suttogta”, hogy egy igazi békebeli úrinő. A nagymamám konzervatív köztisztviselő-családban nőtt fel, és bizonyára régi emlékeket idézett benne egy Horthy közvetlen környezetéből érkező úrinővel, a két világháború között alkotó művésszel és világhírű divattervező dívával kapcsolatban lenni, akit ráadásul az ötvenes években kitelepítettek. Mondjuk mindez a templomba járással együtt a hetvenes években olyan volt, mintha nyilvánosan szamizdatot olvasnál. Klára néniről azt is beszélték, és így is történt, hogy a kitelepítést ugyan nem kerülhette el, de a kommunista Apró Antal, az MSZMP vezető funkcionáriusa intézte el neki, hogy nyugdíjat kaphasson, és hogy a férje, a Horthy-korszak egykori minisztere, Zsindely Ferenc halála után, 1963-ban kiutazhasson Ausztráliába az oda kivándorolt lányához és az unokáihoz, mivel a háború alatt az Istenhegyi úti villájukban bújtatta – közel száz zsidó üldözöttel együtt – Apró Antal feleségét és gyermekét...

ITT OLVASHATÓ