Szerző: SZÉKY JÁNOS
2026.03.27.
Érthető, hogy bármi áron és bármilyen eszközzel fenn akar maradni. Csak három a lapzártakor hozzáférhető anyagok közül: a Washington Post megírja, hogy Szijjártó külminiszter az EU-tanácskozások szünetében élőben tájékoztatja Lavrovot az eseményekről. A Direkt36 megírja, hogy egy operatív eszközökkel dolgozó, azonosíthatatlan csapat – amivel az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a jelek szerint harmonikusan együttműködik – hogyan kívánta már tavaly bedönteni a Tisza informatikai rendszerét; amúgy részleges sikerrel jártak. („Figyelj, amikor ez a kártyavár összeomlik, nem szeretnél a romjai alatt maradni” – intette a beszervezni kívánt fiatalembert a titkos szervezet „Henry” nevet használó ágense.) A Financial Times négyrészes cikksorozatot közöl Orbán államának hatalomgyarapító disznóságairól és trópusi diktatúrákat idéző, groteszk arányú korrupciójáról.
Amiről még nem láttam nyilvános tudósítást a médiában, de lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé: biztos jelek mutatnak arra, hogy a tágabb Orbán-hálózatnak azok a cégei, melyeknek üzleti tevékenysége eddig kimerült a magyar adófizetői pénzek eltérítésében (uniós pénzek régóta nincsenek), méretre szabott tenderek elnyerésében és szintén méretre szabott jogszabályok kihasználásában, felkészülnek arra az eshetőségre is, hogy piaci viszonyok között, úgynevezett versenyben kell forgatniuk rabolt tőkéjüket és próbára tenniük közpénzen megvásárolt képességeiket. Egyszerűbben: már ők is készülnek az olyan világra, ahol az állam nem közvetlenül és elsőrendűen az ő gazdagodásukat szolgálja. Még egyszerűbben: számolnak a kormányváltás lehetőségével.
Valami biztosan megváltozik április 12-én.
Az ellencsapás nem maradt el. A várszínházi médiasereg, élén a közösségi médiában módfelett aktív Kocsis Máté frakcióvezetővel, kereken hazaárulásnak minősítette azt, amit úgy értelmezett, hogy Panyi Szabolcs „egy külföldi titkosszolgálatnak” továbbította Szijjártó Péter telefonszámát, ezt a szupertitkos adatot. Ezt viszont Orbán Viktor úgy értelmezte, hogy itt lehallgatnak egy kormánytagot, egy kormánytag lehallgatása súlyos támadás Magyarország ellen, ezért „utasította az igazságügyi minisztert, hogy a Szijjártó Péter lehallgatásával kapcsolatos információkat haladéktalanul vizsgálja ki”. Ebből nem derül ki, mi a jó égre adott utasítást, az igazságügyi miniszternek ugyanis nincs önálló büntetőeljárási nyomozati jogköre, és nem tudja „kivizsgálni”, se haladéktalanul, se haladékkal, hogy ki hallgatott le kicsodát, továbbá nem ő irányítja a nemzetbiztonsági szolgálatok operatív tevékenységét, ez ugyanis más tárcához tartozik. Amihez jogköre van, az a lehallgatás engedélyezése. Ahogy a Varga Judit nevű korábbi igazságügyi miniszter engedélyezte volna Panyi Szabolcs lehallgatását a Pegasus kémszoftverrel, ha nem passzolta volna le a Völner nevű államtitkárnak, akinek megbízhatóságát és tisztességét jól mutatja, hogy kisvártatva a Schadl-botrányba (emlékeznek, ugye: végrehajtói maffia) bukott bele. Egyébként ha már hazaárulás: a Btk. állam elleni bűncselekményekről szóló fejezetében található a 261/A paragrafus is, az Európai Unió intézményei elleni kémkedésről („az Európai Unión kívüli harmadik állam részére”). Nem mintha ezeket a paragrafusokat a mostani uralmi elit bármikor túlságosan komolyan vette volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.