AZ ORBÁN-REZSIM BUKÁSA - VÁLASZTÁSI FORRADALOMMAL A VÁLASZTÁSI AUTOKRÁCIA ELLEN

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerzők: SZABÓ ANDREA, BOZÓKI ANDRÁS, SZŰCS-ZÁGONI ZOLTÁN
2026.06.26.

A 2026. április 12-i magyar országgyűlési választások forradalmi jellege nehezen tagadható. Orbán Viktor tizenhat éves uralma alatt a nemzetközi közönség aggodalommal figyelte Magyarország átalakulásának folyamatát – az ország választási autokráciává vált, kliensállammá, Putyin trójai falovává az Euró­pai Unióban, egyszersmind az egyik legszegényebb és legkorruptabb uniós tagállammá, miközben fennen hordozta a globális szélsőjobboldali-populista mozgalom lobogóját (és jócskán támogatta e mozgalmat anyagilag). Nemzetközi szinten is érezhető volt a föllélegzés, mikor megjelentek a magyar autokrata vezető megsemmisítő vereségének hírei. Ahogy érkeztek a képek a választások éjszakáját az utcán ünneplő, táncoló, éneklő, örömkönnyeket hullató tömegekről, az óvatos megkönnyebbülés eufó­riává nőtt. Minden jelentős globális hírügynökség vezető hírként számolt be az eseményekről, s nem véletlenül. Sikeres forradalmak után szokott így kinézni egy ország.

Ugyanakkor semmi törvénysértés nem történt, még csak egy ablak sem tört be, sehol nem vetettek be könnygázt, egy ökölcsapásról sem jött hír. Egyetlen percig sem volt kétséges a békés hatalomátvétel. Amikor Orbán Viktor megjelent a tévében, s kurtán, egyenesen beismerte vereségét, sőt vetélytársát, Magyar Pétert is fölhívta, sokan nagyon megdöbbentek. Hát így lehet legyőzni egy autokratát? Annyi az egész, hogy kevesebb szavazatot kap, és erre békésen átadja a hivatalát? Mi sem természetesebb, mint hogy Orbán Viktor magyar és külföldi támogatói (sokukat ő maga pénzelte) ilyen kérdésekkel hozakodtak elő, arra célozva, hogy Magyarország mégiscsak demokrácia volt. Még régi ellenfelei is meglepődve fogadták a viselkedését, már csak azért is, mert alig pár órával a vereséget elfogadó beszéd előtt a rezsim még ugyanolyan agresszívnak és fenyegetőnek tűnt, mint bármikor. Orbán nemzeti médiája újra és újra kihirdette, hogy a párt könnyű győzelmet arat, hogy az ellenzék erőszakos tiltakozásra készül az eredmények láttán, hogy ukrán provokatőrök zavargásokat terveznek a választások éjszakáján, hogy a Szerbiában egy héttel azelőtt talált bombát az ukránok csempészték oda a Török Áramlat nevű gázvezeték szabotálására, és így tovább. Majd alig pár óra múltán kártyavárként omlott össze az úgynevezett Nemzeti Együttműködés Rendszere, amely 2010 óta működött – mégpedig csakis annak hatására, hogy a szavazófülkékben a kihívó oldal kapta a többséget. A rezsim erőszakszervezetei nem tudták és – minden valószínűség szerint – nem is akarták fegyveres erővel megvédeni a rendszert. Orbánnak nem volt más racionális választása, mint a távozás...

ITT OLVASHATÓ