Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2026.06.26.
...Az 1995-ös médiatörvény elfogadását évekig tartó politikai küzdelem előzte meg, az összes politikai szereplő bizalmatlan volt a másikkal szemben, mindegyik a saját befolyása érvényesítésének garanciáit akarta biztosítani. A liberális SZDSZ próbálta a politikai szempontok érvényesülését korlátozni, de végül az MSZP és a jobboldal összefogása olyan törvényt eredményezett, amely intézményesítette a pártok média feletti befolyását. Az összes testületbe a pártok delegáltak tagokat, többnyire nem szakembereket, hanem pártkatonákat. A szakmai testületeknek lényegében semmiféle szerep nem jutott az irányításban és az ellenőrzésben, előbb-utóbb még az ún. társadalmi kuratóriumok tagjainak megválasztására is rátelepedtek a pártok, jóllehet ezek a testületek, ha nagyon korlátozott hatáskörrel is, de éppen a szakmai és társadalmi szervezetek képviseletére jöttek létre. Csakhogy a jobboldali pártok holdudvarában egymás után alakultak mindenféle álcivil szervezetek azzal a céllal, hogy képviselőjüket bejuttathassák ezekbe a testületekbe, amelyek idővel ugyanúgy átpolitizálódtak, mint a pártok általi delegáltakból álló intézmények. És ettől kezdve az elnökválasztástól a közmédiumok költségvetésén keresztül a szabályozó és felügyelő testületek működéséig mindent leuralt a politika. Ha egy párt még így sem tartotta elegendőnek a média feletti befolyását, akkor jöttek az olyan abszurd ötletek, mint a csonka kuratóriumok megalakítása, amikor különféle machinációk eredményeként csak a (szélső)jobboldali kormánypártok delegáltjai kerültek be a döntéshozó testületekbe, és ők dönthettek a közmédiával kapcsolatos összes fontos kérdésben.
A 2010-es kormányváltás és az ezt követően elfogadott új médiatörvény aztán kimaxolta a közmédia és a médiapiac feletti politikai befolyást, mégpedig oly módon, hogy ettől kezdve már nem volt szükség kompromisszumra a politikai szereplők között a közmédiát és a médiapiacot érintő kérdésekben, mivel az újonnan létrejövő Médiahatóság – amely abszolút hatalommal rendelkezett a médiapiac felett – kizárólag kormánypárti tagokból állt. Ekkor vette kezdetét a közmédia kormánypropagandistává züllesztése és a médiapiac teljes szétverése.
2026-ra odajutottunk, hogy az éterben kizárólag kormánypárti rádiók működhettek, nem maradt egyetlen független közéleti tartalmakat sugárzó televízió sem, a reklámpiacokat pedig elárasztotta és teljesen eltorzította a kormánypropaganda, az állam lett a piac legnagyobb és legerősebb szereplője. Néhány heti- és havilaptól és az online médiától eltekintve a kormány teljesen gyarmatosította a médiapiacot, mindent elárasztott az agresszív, hazug, gyűlöletkeltő politikai propaganda.
*
Nem vitás, hogy az új kormány egyik legsürgetőbb feladata a médiavilág demokratizálása lenne, enélkül ugyanis elképzelhetetlen egy működő demokrácia felépítése. Nyilván ezért sietett a kormány az új törvény beterjesztésével, okulva az elmúlt évtizedek tanulságaiból, annyira azonban nem lehet sürgős az új szabályozás elfogadása, hogy annak tartalmáról legalább a szakmai szervezetekkel ne egyeztessen a törvényalkotó. Mert ha ismét csak a politikai szempontok dominálnak a törvényben, akkor előbb-utóbb elkerülhetetlenül ugyanoda jutunk, mint korábban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.