Szerzők: FRÖHLICH RÓBERT - GÁBOR GYÖRGY
2026.08.19.
2026.08.19.
A Mazsihisz közleménye alapvető irányában helyes, indulatában érthető, követelésében vállalható. Mégis van benne valami feltűnően elégtelen. Nem azért, mert túlságosan kemény, hanem mert nem elég magas szinten fogalmazza meg azt, ami valójában történik. Egy olyan ügyet, amely az európai demokratikus rend önértelmezését érinti, lényegében érdekvédelmi közleménnyé szűkít. Emiatt a szöveg – minden erkölcsi igazsága ellenére – provinciálisnak és szakmailag alulérveltnek hat.
A legárulkodóbb mondat az, amely szerint az ilyen rendezvények „közvetlenül veszélyeztetik a magyarországi zsidó közösség biztonságérzetét és a társadalmi békét”.
Ez természetesen igaz. De ha itt megállunk, máris jóval kisebbre szabtuk a problémát annál, amekkora.
Nem egyszerűen arról van szó, hogy Magyarországon élő zsidók fenyegetve érzik magukat. Nem egyszerűen arról, hogy zsidó intézmények biztonsága kerülhet veszélybe. És még csak nem is elsősorban arról, hogy az antiszemitizmus valamely újabb formájával állunk szemben.
Ugyanis itt már nem egy kisebbség védelméről van szó, hanem annak a közös európai rendnek a védelméről, amelyben a politikai erőszak nem válhat erkölcsi érdemmé, a terrorista pedig hőssé.
Ha egy európai közterületen legitim politikai szolidaritás tárgyává tehető egy tömeggyilkosságot elkövető terrorista szervezet, annak képviselője, mártírkultusza vagy erőszakot heroizáló politikai nyelve, akkor ennek nem kizárólag a zsidók az érintettjei.
Érintett mindenki.
A keresztény és a buddhista, a vallásos és az ateista, a konzervatív és a liberális, a baloldali és a jobboldali, az, akit érdekel Izrael, és az is, akit egyáltalán nem érdekel.
Mert itt nem valamely kisebbség sérelméről van szó, hanem annak a közös normarendszernek a fellazításáról, amelynek oltalma alatt valamennyien élünk...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.