Szerző: Tarski
2016.06.11.
Nem túlzottan van messze a lakásunkhoz a Malomparkban lévő zöldség-gyümölcs piac, ezért meglehetősen sokszor járok oda különböző dolgok megvásárlása céljából. A piacon zömmel kereskedők árulják a portékájukat, de vannak ott szép számmal olyan őstermelők is, akik kevéske zöldségüket, gyümölcsüket kínálják megvásárlásra. Ezek között is vannak olyanok, akik ugyan nem biztos, hogy őstermelők, de egy kis pénzkereseti lehetőséget látnak abban, hogy bizonyos áruféleségeket felhasználva konyhakész termékeket értékesíthessenek. Szinte mindig lehet vásárolni leveszöldséget, főzésre előkészített borsót, babot, tököt, és így tovább, általában azokat az árukat, amit ha egy háziasszony megvásárol, akkor azzal könnyen és gyorsan összeüthet egy ebédet vagy vacsorát. Ötletes megoldás ez, és jellemzi az emberi találékonyságot. Hiszen elébe megy olyan társadalmi szükségletnek, amely akkor keletkezhet, ha egy háziasszony egész nap dolgozik a munkahelyén és nincs elég ideje arra, hogy bíbelődjön mondjuk a leveszöldség megtisztításával. Az eladó ezzel saját maga számára hozott létre egy munkahelyet azáltal, hogy értéktöbbletet termelt és az így létrejövő árujának értékesítését a piaci viszonyok alakulására bízza. Mindezt pedig a saját jövőjének a jobb alakítása érdekében teszi, hiszen minden munka végeredményben a társadalmi hasznosságán túlmenően az egyén boldogulását is célozza. Ha pedig ezt a folyamatot megnézzük, akkor előttünk áll az a közgazdasági folyamat, ami a termeléstől az értékesítésig és a profit megszerzéséig tart. Ennek az általános sémának a fenti esetben abban van a sajátossága, hogy nem az állam hozta létre a munkahelyet, hanem az egyes egyén, aki rendelkezett azzal az akarattal és tettrekészséggel, hogy önmaga számára biztosítsa a jobb megélhetés feltételeit.
Márpedig témánk szempontjából az akaratnak és a tettrekészségnek van különös jelentősége. Azt ugyanis szinte nap mint nap láthatjuk, olvashatjuk, hogy a munkanélküliek java része az államtól, vagy az önkormányzattól várja azt a segítséget, hogy munkához jusson. Ebben nyilván van valami, mert végül is az állam egyik fontos feladata az, hogy elősegítse az új munkahelyek létrehozását. Kevesen vannak azonban olyanok, akik az állam tehetetlenségét vagy késlekedését megunva önmaguk találjanak olyan lehetőséget, amelynek során megoldják a saját problémájukat. S hogy ez tényleg valóságosan létező lehetőség, arra a cserdi romák mutattak kiváló példát. Közismert az, hogy a cserdi polgármester, aki szintén roma nemzetiségű, hogyan bírta rá a település roma társadalmát arra, hogy ne mindent az államtól, az önkormányzattól várjanak, ne mindig csak a kezüket nyújtsák a segélyért, a támogatásért, hanem próbáljanak meg a saját lábukra állni. Ez egy nagyon hosszú folyamat volt, de mára oly sikeressé vált a romák gazdálkodása, hogy nem csupán a saját szükségletüket tudják kielégíteni, hanem árutermelésre is be tudtak állni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.