Szerző: Szárnyathy Géza
2017.02.04.
E tekintetben fényévekre vagyunk lenézett szoszédunktól, Romániától. Ott már napok óta gigantikus tömegek vannak az utcákon. Miért? Egy törvénymódosító miatt. Törvénymódosító. Nem, nem a nyugdíjak lefelezéséről, nem vizitdíjról, nem internetadóról szóló, hanem arról, hogy adott összeg alatt a korrupció nem bűncselekmény, hanem csak szabálysértés. És ez a kis baszkura annyira kicsapta a biztosítékot az embereknél, hogy kimentek az utcára. Még el se lopták azt a szart a politikusok, de az emberek már kikérik maguknak. Nálunk meg hat stadion és nyolc kisvasút is kevés a seggünk megmozdítására.
Mi lehet ennek az oka? Miért szarunk a saját dolgainkra? Miért nem érdekel minket mindez? Kevesebb, mint 30 évvel a szocializmus után miért nem küldjük a picsába zsigerből az orosz elnököt, az újságbezárókat, a Némethszilárdokat? Miért? Olvastam valahol, hogy a rendszerváltásért minden ország megküzdött, a vérét adta, kivéve Magyarországot, ahol békésen zajlott minden, a bukás, a váltás, és igen, a komcsik egy részének átmentése. Romániában meg emberek haltak meg. Ők joggal féltik kuráva azt, amit kiharcoltak, mert nem akarnak még egyszer harckocsik előtt állni. Mi viszont nem kockáztattunk semmit, így nem is harcoltunk semmiért, nem is féltünk most semmit.
Ja, hát igen, szar ez, de még mindig jobb, mintha valami ismeretlen jönne, ezt legalább már megszoktuk. Jó, hát lopnak, de a korábbiak is loptak, és talán majd egyszer elég lesz nekik és akkor már nem lopnak tovább. Ez van a fejekben. De ez tisztára olyan, mint egy bántalmazó kapcsolatban ragadni. Tudjuk, hogy nem jó, hogy ki kéne lépni, el kéne hagyni a bántalmazót, de hát valójában már megszoktuk, tudjuk, hova üt, hogy kell fordulni, hogy ne fájjon annyira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.