2017. március 5., vasárnap

61. ESÉLYEGYENLŐSÉGI NAPLÓ - MESE ÉS VALÓSÁG

OFOE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.03.05.



Ebben az osztályban minden gyerek halmozottan hátrányos helyzetű. Szegregált osztály. Másodikosok.

Mesélek nekik. Rostás Farkas György, A Nap gyermekei című meséjét. Ami arról szól, hogy a cigányok bőre azért sötétebb, mert a Nap gyermekeivé fogadta őket, és kíséri, vigyázza, óvja azóta is. Szeretem ezt a mesét. Persze integrált osztályban mesélni az igazi, ott össze lehet hasonlítani a kis kezeken a bőr színét, és lehet olyan helyzetet teremteni, amiben érzi az ember, hogy átmegy valami abból: a bőrszín nem jelent semmit. Nem attól függ, milyenek vagyunk.

De itt mindegyikük cigány. Csak az én bőröm fehér, de én, a tanári szerepben ezen a területen nem tudok eléggé hatni rájuk. Mert ennek a hatásnak a kortárs csoportban kellene működnie. Rólam tudják, hogy én nem húzódom el egyiküktől sem, megölelem mind.

Mesélek hát. Nem könyvből, itt azt nem lehet, nem figyelne senki, nincsenek meseolvasáshoz szokva, otthon sosem történik efféle. Otthon csak a tévé van, a maga kész kliséivel, lenyomva a külső képpel az esélyét is annak, hogy valami belső kialakuljon.

Itt kell a szemkontaktus, a mesélés szinte színészi teljesítmény, a metakommunikációnak is nagy jelentősége van. Sikerül, figyelnek, már velem élnek a mesében. Amikor oda érek, hogy a Nap megcirógatta a bőrüket, sorban odamegyek hozzájuk. Áhítattal tartják az arcukat felém, és mind boldog, átéli a cirógatást, a barnulást. Mire befejezem a mesét, mind büszke a bőrszínére. A barna bőrére. A cigányságára...



Korábbi esélyegyenlőségi naplóbejegyzések: 

9 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.