Szerző: Fábián András
2017.04.10.
Ugyanakkor nem látják, és remélem, hogy nem csak nem akarják látni, azokat a nyilvánvaló jelzéseket, amikor a diktatúrát a valós rettegés és félelem tölti el, amivel valóban megbuktatható. Nem látják, holott a Fidesz folyamatosan küldi a jelzéseket, a Fidesz folyamatosan reagál. Melyek ezek a jelzések?
– A Fidesz retteg a sztrájkoktól, különösen a jól szervezett, országos munkabeszüntetésektől. Teszi ezt annak ellenére, hogy talán egész Európában nincs olyan, a dolgozók számára ennyire megalázó, a dolgozókat ennyire kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítő sztrájktörvény. Nem véletlen az sem, hogy a Fidesz mélyen és a legmagasabb szinten épült be a szakszervezetbe, a szakszervezeti vezetők már csak akkor képviselik a dolgozók érdekeit, amikor a velük szembekerülés rettegése tölti el őket, amikor már képtelenek ellenállni a dolgozói nyomásnak. Ezen Gaskó kikényszerített elmozdítása sem sokat változtatott, a dolgozói érdekképviseletek nem lettek harcosabbak, az ellenzéki pártok pedig meg sem próbálnak közvetlenül eljutni a kormánynak kiszolgáltatott dolgozókhoz.
– Rettegnek a civilektől. Rettegnek a civilek és a pártok közötti mélyebb kapcsolatok kialakulásának lehetőségétől. Ez az oka, hogy minden alkalmat megragadnak arra, hogy a civileket szembefordítsák a pártokkal, amelyek a civilek valós politikai érdekképviseletét el kellene hogy lássák. Ehelyett azonban néhány „álcivil”, vagy inkább felbérelt civil miatt nem tudnak szót érteni az önmaguk érdekében kellő határozottsággal fellépni képtelen civil társadalommal. Suttogó propagandával nagyon sok naiv aktivistával elhitették, hogy a pártok csak ki akarják használni őket, ha soraikban pártjelvények és pártvezetők bukkannak fel, azzal elveszítik valós civil jellegüket és pártkatonákká válnak. Csak emlékeztetnék, hogy a hajdani civil, Juhász Péter is egyik fő szónoka volt ennek a buta civil különállásnak, végül mára harcos politikussá, pártelnökké avanzsált, akitől retteg a Fidesz. Igenis meg kell keresni és meg kell találni a kapcsolatot a civil szervezetekkel. A hamarosan elfogadásra kerülő civil-törvény ékes példája annak, mennyire gyengék és mennyire politikai képviselet nélküliek a civilek.
– A tüntetéseken igenis meg kell mutatni a tömeg sokszínűségét a képviseletek széles spektrumát. Hordozni kell a szakszervezeti, a párt és a civil szervezetek zászlóit, jelképeit. Mutatni kell a széleskörű akarat-egységet, a különböző nézeteknek egy adott kérdésben egységes képviseletét. Sokan, akik pont ezt hiányolják, éppen emiatt nem vesznek részt az akaratnyilvánítás e nagyon is kényszerítő erejű aktusain. Zászlók, jelképek és egyéniségek nélkül a tömeg csak szürke, alaktalan massza. Azonos nézetet képviselő emberek csoportjának látszik, holott éppen hogy nem csak az. A sokszínűség pedig egy olyan homogén bűnbandát, mint a Fidesz, rettegéssel és kétségekkel tölt el. Ezért igyekszik ügynökein keresztül távol tartani a jelképeket és a jelvényeket a tüntetésektől.
– A korábbiakból egyenesen következik, hogy egységes és proaktív propaganda és kommunikációs tevékenységre van szükség a vélt jópofaságok, humortalan geg-parádék és céltalan önfelmutatások helyett. Szükség van szakképzett spin-doktorok támogatására, tájékoztatásra felkészült, megnyerő és értelmes arcokra, az adekvát, korszerű, széles köröket elérő kommunikációs csatornák kialakítására. Háttérbe kell küldeni a magamutogatásra mindig kész, de már többszörösen bizonyítottan alkalmatlan és unalmas, lejáratott és amortizálódott pártszónokokat, pártprimadonnákat.
– És végül a legfontosabb, amelyet nem szükséges részletesen magyarázni. Az ellenzéki pártoknak meg kell állapodnia egy egységes stratégiában, ki kell alakítania egy egységfrontot. Övék a legnagyobb felelősség: a diktatúra, maradványainak felszámolása, annak összes személyi és tárgyi vonzatával együtt, a demokratikus államrend helyreállítása, a Negyedik Köztársaság megteremtése és felépítése. Ez a kötelesség mindent felülír, és aki ez ellen fellép, vagy nem ennek érdekében cselekszik, azt hátra kell léptetni. Ne az egyik párt avatkozzék a másik ügyeibe, hanem a pártok maguk döntsenek ezekben a kérdésekben.
Ez a feladat. Mint fentebb utaltam rá, a kormánypárt mindig elmondja, hogy mitől retteg. Csak meg kell hallanunk. Orbán jóelőre megfogalmazta, hogy 2017. a lázadás éve lesz. Nos, ha ő is így látja – legyen úgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.