2017. július 30., vasárnap

AMIKOR KICSIT MEGHALSZ

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.07.30.


Talán Te is ismered azt, amiről most beszélni fogok. Lehet, hogy hasonló gondolatok forognak a lelkedben. Az is lehet, hogy nem. De érteni fogod.

Amikor elmennek a gyerekeid. Amikor kicsit meghalsz. Amikor meg kell tanulnod, mennyit kell két emberre vásárolni.

Az üresség sokáig ott marad utánuk. Ha mozdul a kilincs, felkapod a fejed: talán megjött.

De nem jött meg. Száz, vagy ezer kilométerre van tőled.

Lassan megszokod. Belakod az új életedet. Megtanulsz két emberre vásárolni. Tudod, hogy elég hetente egyszer bekapcsolni a mosógépet. Tudod, hogy ahová leteszel valamit, azt ott fogod találni.

Természetessé válik az, hogy interneten beszélsz velük. Már fel sem tűnik. Nem fáj. Nem annyira. Nem mindig.

Persze vannak napok, amikor görcsbe rándul a szíved. Olyan rossz érzésed van, magad sem tudod az okát. Csak nem érte baj valamelyiket? Alig várod, hogy feljelentkezzenek az internetre, hogy beszélhess velük. Hogy lásd: minden rendben. Lassan megnyugszol, már csak néha vannak rémálmaid. Mert félted őket. Mindig.

Aztán mondják sorra: jövünk haza! Szinte egyszerre a három fiú, három barátnővel.

Lesz frissen sült házi kenyér? Csirkepörkölt galuskával? Kovászos uborka? Rétes?

Lesz minden, hogyne lenne. Minden, amit csak szeretnek. Minden, amit ők maguk is meg tudnak főzni, de az nem olyan.

Izgatottan készülődsz. Hamarosan átölelheted őket. Persze igyekszel majd úgy tenni, mintha semmi különös nem lenne abban, hogy megjöttek.

Nem mondod el, hogy végig aggódtál, ameddig a levegőben volt a gépük. Persze, a repülés biztonságos. De mégis…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.