Szerző: Gyarmati Andrea
2017.08.30.
Folytatom, mert a téma, a gyereknevelés, kimeríthetetlen. Sose mondhatod, hogy elég, mert ez nem verseny, aminek, ha vége, már egy másik feladat áll előtted. Ez egy életre szóló vállalás, amit mindig van mód még jobban csinálni, s ha hibáztál, hiszen emberből vagy, javítani. És ehhez soha nem elég a felhalmozott ismeretanyag.
Az ivadékgondozás az embernél a szülő haláláig tart – olvastam valahol, némi vicces éllel, összehasonlítva a gondoskodást az állatvilágban tapasztalhatóval. Valóban, az ember, ha jól van összerakva, mindvégig gondját viseli a gyerekének.
Helyes ez? Természetesen helyes, ha úgy és azt teszed a gyerekeddel, ami a legjobb neki. Mert az lesz a legjobb neked is. Elvben. És papíron.
Vannak, akik állítják, tökéletes anyák vagy apák. Szerintem minden gyereket mentsen meg a Jóisten a magát tökéletesnek képzelő szülőtől.
Rég olvastam a következő mondatot, egyike a kedvenceimnek:
Eldönteni, hogy gyereket akarunk, egy pillanat műve csupán, de a döntés, hogy a szívünk egy része a testünkön kívül ölt testet, örökre szól.
Mondhatod, szentimentális megközelítés, de szerintem semmi baj a szentimentalizmussal. Főleg, ha nem veszíted el tőle a józaneszedet.
És ahogy múlik az idő, egyre inkább látod, hogy a te tökéletes kisbabád is emberből van összeállítva, vagyis jóból és rosszból egyaránt. Miképpen az istenített szüleid is. Akiket, ha szerencséd van és hagyják magukat, lerángathatsz a piedesztálról, ahogy eljő az ideje, és szerethetsz olyannak, amilyenek valójában. Nagy különbség, hogy a szüleidért nem te vagy a felelős, abban azonban, hogy milyen emberré válik a gyereked, nagy szereped van, lehet.
Jól csinálni. Persze, hogy ez mindannyiunk vágya, álma...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.