SEMMI SEM LEHET ROSSZABB, MINT ÓRÁKIG ÜVÖLTENI A FÁJDALOMTÓL

KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ
Szerző: Swan Edgar
2018.02.02.

Elég nagy port kavart a napokban annak a férfinak az esete, aki órákon át nem kapott ellátást, hiába vitte kórházba a családja, szörnyű kínok között kellett várakoznia úgy, hogy még csak meg sem vizsgálták, a fájdalmát nem csillapították. Másnap a férfi elhunyt. Nagy port kavart, de mára már mindenki megnyugodott. Pedig nem kellene. Mert ez nem egyszeri eset, az egészségügyben rohadtul nagy bajok vannak. Mégis napirendre térünk fölötte, mintha ez lenne az élet rendje. Nem, nem ez az élet rendje.

Egy ember meghalt. Ez naponta megtörténik, mert aki megszületett, az meg is fog halni. Kinek több, kinek kevesebb idő jut és bizony van, hogy a tudomány sem tud segíteni, idő előtt veszítjük el szerettünket, vagy veszítenek el minket szeretteink. A halál az élet része. De az embertelen szenvedés nem kell, hogy az élet része legyen. A halál része sem kell hogy legyen. Ha az életet meghosszabbítani nem is tudja az orvostudomány, a fájdalmat enyhíteni feltétlenül tudja. És dolga is, kötelessége is mindenkinek, aki erre tett esküt, aki ezt a feladatot elvállalta. Akár túl van fizetve, akár alul, semmi sem ad elmentést az egészségügyben dolgozók esetenkénti embertelenségére. A kétségtelen túlterheltség sem, a pénzhiány sem. Semmi.

A cikkre érkezett reakciók jól körvonalazzák azt a problémahalmazt, aminek a tetején ücsörgünk. Az olvasók – és feltehetőleg a nem olvasók – egy része szerint aljas dolog ezzel foglalkozni. Jobb lenne szó nélkül elmenni az ilyen és hasonló esetek mellett, mert az egészségügyben dolgozók túlterheltek, alulfizetettek és majd azok is elmennek, akik itt maradtak, akkor meg leshetünk. Mások úgy gondolják, hogy igazságtalan az ilyen szörnyűségekről beszélni, mert az orvosok és ápolók többsége nagyon becsületes, erőn felül teljesít és így rájuk is fröccsen a sárból.

Én pedig úgy gondolom, hogy a rendszerszintű problémákon túlmenően (a mindenkori kormányok egymásnak adták az egyre inkább lerohadó ágazatot, mert egyikük sem mert, tudott, akart hozzányúlni), a jelenlegi szaktárca totális alkalmatlanságán kívül az általános gondolkodás is csak ront az amúgy is szar helyzeten. A társadalom és az egészségügyben dolgozók vállvetve pusztítanak és még csak észre sem veszik.

Az tény, hogy szakemberhiány van az egészségügyben. Is. Az is tény, hogy orvosok és szakdolgozók hihetetlenül túlterheltek, alulfizetettek (bár ezen a téren történt némi előrelépés). Azonban ez nem lehet magyarázat az ilyen esetekre. Miközben magam is tudom, hogy az ágazatban dolgozók többsége bőven erején felül teljesít azért, hogy a rendszer hibái, a forráshiányok és minden nehézség ellenére ellássa a betegeket, ugyanezek a becsületes, nagyon sok áldozatot hozó emberek összezárnak és megvédik a pályaalkalmatlan kollégáikat. A dolog jellegéből fakadóan a betegekkel szemben, a betegek érdekével szemben védik meg. És a saját érdekeikkel szemben is...

ITT OLVASHATÓ