Szerző: KERTÉSZ ÁKOS
2018.07.19.
és szól a Liszt Rapszódia
és csókolózik minden emberfia
Mit lehet tudni a magyar szinkronról? Mindenekelőtt azt, hogy jó. Sőt: kiváló. Mondhatnám: szuper! Különösen, ha a film is jó, ha a fordító is, a szinkrondramaturg is, a színészek is, a rendező meg a technikusok is szeretik. Olyankor a magyar szinkron óriásit produkál. Emlékeznek a kedves olvasók még a Tűz van, babámra? Ha azt eredeti hanggal, pláne fölirat nélkül adták volna, ma már az egész ország perfekt beszélne – csehül. Nem is szólva a Szigorúan ellenőrzött vonatokról, vagy a Sörgyári capriccio-ról!
(Miért, csak az angol a nyelv? A szomszédaink nyelve kukorékolás?)
Csavarogván a világban, elég sok közismert film francia, német, angol, spanyol szinkronváltozatába volt módom belehallgatni, és állíthatom, hogy a magyar szinkron a színész-hang kiválasztásában, a színészi játékban, az új szöveg „szájra-dolgozásában”, minden tekintetben fölülmúlta a többit.
Tehát a magyar szinkron valami, ami Magyarországon jó.
Itt az ideje tönkretenni, lehetőleg meg is szüntetni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.