2019. június 7., péntek

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/23. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 
Szerző: ÉS
2019.06.07.



P U B L I C I S Z T I K A

Kovács Zoltán: Mit adunk a Nyugatnak?

Ignotus Kelet népe című esszéjében a „Mit ér az ember, ha magyar?” felvetést boncolgatja. Ha nem is alkot maradandót – mondja –, azért „legyen szeme a nagyvilágra, legyen számítása magáról”, és legyen tisztában önmagával. Soha ne váljon idegenné, maradjon mindig magyar, mert csak ez az övé. Az emberiség keletről nyugatra tart, és ezen az úton legyen honfoglaló a kelet népe – kívánta önmaguknak.

Elmondanám, hogyan látom ezt az utat. Keletről Nyugatra.

A kilencvenes évek második felében a postabanki botrány feltárásakor kiderült, hogy Kemenes Ernő, a bank akkori könyvvizsgáló cégének, a De­loitte & Touche Kft.-nek a magyarországi főnöke, e hivatala mellett további üzleti kapcsolatban is áll a bankkal. Nevezetesen cége valamiféle nyomdai termékeket szállított le a Postabanknak. Lapunk megkereste a Deloitte & Touche Kft. anyavállalatát, hogy szerintük összeférhető-e a két tevékenység: a könyvvizsgálat és az egyéb üzletelés. Az anyacég azt válaszolta, hogy nem. Arra a további kérdésre, hogy akkor ez a helyzet miként oldódik meg, azt a választ kaptuk, megy minden tovább, ahogy eddig volt, ők nem terveznek semmit. Arra a még további felvetésre, hogy nekünk, kelet-európaiaknak a rendszerváltás azt a reményt hozta el, hogy előbb-utóbb beáramlik az üzleti világ nyugaton kialakult kultúrája, és a földrész ezen térségében is a piaci verseny, a protekcionizmus nélküli világ, a kapitalista viszonyok közötti szabályok és az etikai mérce alakítja majd az életet, azt a választ kaptuk, hogy ez nem így van. Éppen ellenkezőleg: a Kelet-Európában újabban megtelepedett nyugati cégek leányvállalatai nemhogy pozitív hatással nincsenek az itteni viszonyokra, hanem náluk is eluralkodnak a rossz tendenciák.

Győri László: „Egy vereség diadala”

Kenesei István: Szabadság, tudomány, akadémia

Vásárhelyi Mária: Tantörténet #nagyblankáknak

1998. december 21-én, a Fidesz első uralkodásának első évében, a Napi Magyarország nevű, korabeli Fidesz-propagandalap főszerkesztője személyem és családom gyalázásnak szentelte az aznapi vezércikket (Eösszeköt, ami eösszeköt: a krokodilbőr, 1998. 12. 21). A gyalázkodás apropóját az adta, hogy néhány héttel korábban az Élet és Irodalomban megjelent egy írásom (Médiabuldózer, 1998. 12. 18.), amelyben a kormány médiapolitikáját kritizálva többek között szóvá tettem, hogy a rendkívül alacsony olvasottságú kormánylaphoz, a Napi Magyarországhoz, számolatlanul dőlnek az állami reklámmegrendelések. Merthogy a Fidesz-kormány már akkor is közpénzekből finanszírozta saját propagandamédiáját. A Napi Magyarországban megjelent írás vezérmotívuma valami olyasmi volt, hogyha valakinek – adott esetben nekem -–az apja „megcsókolta volna mindenkinek”, és „csak négy (valójában öt) év börtönbüntetést kapott egy olyan koncepciós perben, amelyben másokat felakasztottak”, és most „más bugyellárisából” – történetesen Soros Györgyéből – osztogat pénzeket, akkor az a valaki „maradjon csendbe”, „szégyellje magát”, ne kifogásolja, hogy a kormány mire költi a köz pénzét. A konklúzió pedig abban állt, hogy én – e sötét pedigré ellenére – azért kritizálom a regnáló hatalom működését, mert olyan vastag a bőr a képemen, mint a krokodilé, amelyből pedig közismerten cipőt készítenek. S minthogy a keresztényi szeretet már akkoriban is mélyen áthatotta a Fidesz által közpénzekből finanszírozott médiát, az írásban hemzsegtek a személyemre vonatkozó inszinuációk, az elmebetegtől a sunyin keresztül az csúszómászóig.

Marno János: Tavaszi gyász

TÉREY JÁNOS 1970–2019

Kemény István: Térey János halálára

TÉREY JÁNOS 1970–2019

Király Júlia: Térey-morzsák

TÉREY JÁNOS 1970–2019

Sándor Iván: Bazaltkemény és gyermeki

TÉREY JÁNOS 1970–2019

Benda László: Modi maradt

A „demokrácia legnagyobb fesztiválján” – Indiában így hívják a választásokat – az új szövetségi parlament alsóháza volt a tét. A győztes Modi maradt, „a” Modi - a meghatározó, erős ember Újdelhiben. A világ legnépesebb demokráciájában rá épített, elnökies választási kampányt folytatott, és biztosabban nyert, mint öt esztendővel ezelőtt. Sőt, pártja, a hindu nacio­nalista Bháratíja Dzsanata Párt (BJP, neve szerint Indiai Néppárt) egyedül is abszolút többséget szerzett az 545 fős újdelhi alsóházban. A dél-ázsiai szubkontinensen ilyesmi utoljára három évtizeddel ezelőtt fordult elő.

Magyar Péter: Működik-e az olasz modell?

A 83. évében járó Silvio Berlusconi, akit büntetőperben történt elítélése dacára a bíróság ismét választható politikussá tett, és Hajrá, Olaszország (FI) nevű pártja élén továbbra is beleszólást igényel az olasz belpolitika alakításába, ismét képviselő: listavezetőként európai parlamenti mandátumot nyert. A választás másnapján első útja Brüsszelbe vezetett, az Európai Néppárt vezetőinek tanácskozására, ahol mindenekelőtt Orbán Viktorral szeretett volna találkozni. Miután Orbánt a Néppárt felfüggesztette, s nem lehetett ott, csak telefonon értekezhettek. Berlusconi ugyanazt az álmot dédelgeti, mint Orbán: európai szinten kössön a Néppárt szövetséget a nemzetállamok Európáját szorgalmazó, euroszkeptikus pártok Matteo Salvini vezette csoportjával. Vagyis a szélsőjobbal.

Gadó Gábor: Nyitott a vitára

Szűcs László: Gesztusok és Loganok

Váncsa István: Mint a ringlispíl

Lendvai Ildikó: Átrendeződő ellenzék?

V I S S Z H A N G

Vargha János: Pusztába kiáltott szómágia?

Haskó László: Ki téved?

Dr. Horváth Attila: Felejtés, hamisítás

A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület állásfoglalása


P Á R A T L A N 

Fábri Ferenc: LEPEL ALATT

Valcsicsák Imre: TÖRLÉS
-átkai: ELLENVÉLEMÉNY

Lévai Júlia: FOCIDRUKKER

JASSY: KAMPÁNY

pá-ti-: BIZTOS FOGÁS

(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.