Szerző: GULYÁS ERIKA
2020.01.01.
Nem fest derűs képet az idei Munkaerőpiaci tükör a fiatalok helyzetéről. A foglalkoztatási és munkanélküliségi adatok ugyan az utóbbi években folyamatosan javulnak, de azzal nem dicsekszik a kormány, hogy Magyarországon a korai iskolaelhagyók aránya sokkal magasabb az uniós átlagnál, 2018-ban a 18-24 éves korosztályban az EU országok 10,6 százalékos átlagához képest 12 és fél százalék volt. Ezen belül a magyar lányok közül sokkal többen maradnak ki az iskolából, mint máshol. Az általános uniós csökkenéssel szemben ráadásul nálunk 2015 óta nőtt a korai iskolaelhagyók aránya, tehát egyre távolabb kerülünk a 2020-ra kitűzött 10 százalékos közösségi céltól. Ha pedig kitágítjuk az életkori határokat, akkor kiderül, hogy a nem tanuló és nem is dolgozó fiatalok aránya a 15-29 éves korosztályban Európában nálunk a legmagasabb. A gazdasági válság idején jobb volt a helyzet, mert többen tanultak, a fiatalok 67-68 százaléka, a fellendülés azonban kiszívta az iskolapadokból a fiatalokat, s ma már csak a korosztály 60-61 százaléka jár valamilyen iskolába. Ez az arány 7 százalékkal marad le az uniós átlagtól, a cseh mutatónál 10 százalékkal alacsonyabb.
A legfiatalabb munkavállalók, vagyis a 15-18 évesek munkanélkülisége a rendszerváltozás után fokozatosan csökkent, amiben komoly szerepe volt a tankötelezettség 18 évre emelésének. A korhatár újbóli 16 évre csökkentése aztán 2012-től a korábbinál sokkal rosszabb helyzetet eredményezett. A hátrányos térségben élő 17 éves nem tanuló és nem is dolgozó roma fiúk aránya 2016-ra a törvénymódosítás előttinek duplájára emelkedett. Az erről szóló tanulmány állítja, 2011-ben a „legrosszabb lakónegyednek” nevezett térségben, vagyis gettóban vagy szegregált telepen élő 17 éves roma fiú esélye arra, hogy ne tanuljon és ne is dolgozzon, 14,8 százalék volt, 2016-ra azonban ez az arány 38,7 százalékra emelkedett. Vagyis tízből négy fiatal élete teljesen kilátástalan lett, pedig az iskolába járás épp ezekben a körzetekben esett vissza a legnagyobb mértékben.
A 2011-es népszámlálás és a 2016. évi Mikrocenzus adatainak összevetése azt mutatta, hogy a nem roma kamaszfiúk közül is többen hagyták ott az iskolát a korhatár csökkentése után, mint korábban, a nappalin tanuló 17 éves diákok 4-7 százaléka. Ennél a romák körében sokkal drasztikusabb a leszakadás: a lányok 14 százalékkal, míg a fiúk 27 százalékkal lettek kevesebben az iskolapadokban, sőt ebben a csoportban már 16 évesen megkezdődött az iskolaelhagyás.
A kötetből az is kiderül, a változó piaci elvárásokhoz az tud alkalmazkodni, aki olyan készségekre, ismeretekre tett szert, amelyek alapján könnyen tud váltani akár különböző foglalkozások között is. Az egyik tanulmány rávilágít, hogy azokban az országokban, ahol az oktatáspolitika az általános ismeretek megszerzésére helyezi a hangsúlyt, könnyebb az alkalmazkodás a munkaerőpiac változó igényeihez. Ahol azonban inkább a szakmaspecifikus ismeretek átadását tartja fontosnak az iskolai oktatás, ott később kisebb lesz a mobilitás. Mondani sem kell, hazánk ez utóbbi megoldást választotta, aminek eredményeként a magyar fiatalok tudása nem alkalmas a szakmák közti átjárásra. Ezzel magyarázható, hogy 2018-ban a 16-35 éves korosztálynak csak valamivel több mint 3 százaléka változtatott foglalkozást, ami nemzetközi összehasonlításban elképesztően kicsi arány...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.