Szerző: DOROS JUDIT
2020.02.19.
Hattyúk, vadkacsák, ludak úszkálnak a sályi út mentén lévő tavon, odébb egy férfi pecáz, lassú mozdulatokkal. Fűrész hangja zúg fel valamelyik udvarról, idős asszonyok topognak a kapuk előtt, műanyag ételhordóval. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sályon vagyunk, azután, hogy vasárnap a Torockai László-féle Mi Hazánk Mozgalom a Betyársereggel és a hajdani Magyar Gárda megmaradt erőivel közösen előbb Miskolcon demonstrált az úgynevezett cigány-bűnözés ellen, no-go zónákat emlegetve és rendet követelve, majd az onnan harminc kilométerre lévő faluba vonultak, hogy gyertyagyújtással emlékezzenek meg egy januárban meggyilkolt helybéli asszonyra, akit egy huszonegy éves itteni roma vert agyon, ittasan, benyugtatózva.
– A jobboldali szomszédomban cigány család lakik, két éve költöztek ide. Átellenben szintén romák élnek, abban a kicsike házban, soha nem volt senkivel semmi baj, tiszteljük egymást, ők is dolgoznak, mi is dolgozunk, élünk együtt, ahogy egy ilyen faluban élni szokás – mondja egy ötvenes éveiben járó kőműves, aki a vasárnapi vonulás idején nem volt otthon. Nem mintha megijedt volna: a lányát kísérte el egy egri rendezvényre, másfél óráig tartott, amíg a rendőrök gyűrűjében kiértek a bükkábrányi főútra. – Sok hűhó semmiért – legyint aztán, de rendőröket azért dicséri, szavai szerint legalább háromszázan vigyáztak arra, hogy ne történjen semmi baj. Majd megjegyzi: ahogy később visszanézte a felvonulók arcát a tévében, úgy látta, több volt az idős, mint a fiatal, úgy tűnt, leginkább „nosztalgiázni” jöttek el a hajdani bakancsosok, gárdista-egyenruhások.
Huszonéves cigány lány ballag testvérével a járdán, ők is csak az interneten nézték, mi történik a falujukban, mintha csak valami filmet vetítettek volna. – Azt tanácsolták nekünk, hogy az asszonyok, gyerekek menjenek el rokonokhoz a távolabbi utcákba, nekem is csak az uram volt kint a többiekkel, ha valami történne mégis, én az anyámnál töltöttem az időt a négy éves lányommal – idézi fel a vasárnapot az idősebbik, aki Klaudiaként mutatkozik be. Párja a jászberényi Electroluxban dolgozik, így a gyári járattal órákat utazik oda és vissza, hogy a család megélhetését biztosítani tudja, s nagyon reménykedik benne, állása az itt bejelentett több száz fős létszámleépítés után is megmarad. Az asszony felidézi, 2002-ben egy helyi nem roma nő ölt meg szerelemféltésből egy roma férfit: – Akkor hol maradtak a felvonulók, a cigány élete tán kevésbé fontos, mint a nem cigányé?
– Itt mindenki dolgos, nemigen lát olyan cigányt, aki a kocsmában nyújtogatja a tenyerét, hogy tegyen bele kétszáz forintot! Nehéz munkával, de igyekszik mindenki megkeresni a kenyérre valót – mondja Szamkó Jenő, a Sályi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, aki szerint helyben is van legalább tíz olyan vállalkozó, főleg a fakitermelés területén, aki reggelente brigádostul viszi el a helyi cigányokat dolgozni. – Mi is elítéljük a gyilkosságot, nekünk is fáj, ha rossz hírét keltik a falunak, de nem lehet egy egész közösséget megbélyegezni egy bűnügy miatt.
Ráadásul a Toroczkai-féle vonulás olyan sebeket ejtett a helyieken, köztük főképp a gyerekeken, amit nehéz lesz begyógyítani. – A gyerekeink azt látták, hogy jön egy csapat ember, aki ismeretlenül gyűlöli őket, ebből azt a következtetést vonják le, hogy akkor nekik is viszont kell gyűlölni azokat. Ez így van a nem cigány gyerekek oldaláról is: ha a felnőttek utálják a cigányokat, én is utálom őket. És így nő fel egy nemzedék, ilyen kettősségben – mondja Szamkó Jenő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.