Szerző: KÁLNOKI KIS ATTILA
2020.02.14.
Az MTK egykori válogatott védője, Híres Gábor meséli: Verebes József, a Mágus azzal motiválta, hogy ő Európa legjobb belső védője. „És el is hittem” – mondja Híres. Később, amikor a televízióban nap mint nap szembesült a külföldi bajnokik színvonalával, rájött, hogy Verebes „becsapta”. A labdarúgó azt a következtetést vonta le a saját sztorijából, hogy a magyar futball látványos hanyatlása a sportcsatornák megjelenéséhez köthető. Van igazság az állításban?
Híres számára biztosan. De lássuk be, ettől még a sport szempontjából remek helyünk van ebben a világban. Rettentő büszkék lehetünk, hogy egy ilyen kis ország ily széles spektrumban bizonyítja, hogy fontos számára a sport. A sportlövészettől a karatéig mindenütt jelen vagyunk, és mindenütt vannak eredmények, néha kimagaslóak.
Ettől még fáj, hogy klasszikus magyar sikersportágakban is egyre többször halmozunk kudarcot kudarcra.
A múlt dicsősége nem vetíthető ki a jelenre. A sport hatalmas üzlet, az egyes sportágak elképesztő fejlődésen mennek keresztül. A magyar kardvívásnak ma az a legnagyobb sikere, hogy szoros meccset tud vívni azzal a Dél-Koreáéval, ahol néhány éve még nem is kardoztak.
Azt olvasom, hallom újra meg újra, hogy mi, magyarok sportnemzet vagyunk. Miközben azt a rövid időszakot leszámítva, amikor a világ még darabokban hevert, ezt nem tudtuk igazolni. Magyarország az olimpiák történetében legjobban Helsinkiben szerepelt, alig hét évvel a második világháború befejezése után. Méghozzá olyan rezsimben, ahol a szovjetbarát politika be akarta bizonyítani, hogy a miénk a felsőbbrendű társadalmi berendezkedés, ahol még a sport is eredményesebb, mint a kapitalizmusban.
Mondtuk ezt akkor, amikor még a győztes nyugati politikai hatalmak is csak a sebeiket nyalogatták. Próbálták a saját gazdaságukat rendbe szedni, a saját lakosságuk létezését megteremteni valamilyen szinten. Természetes, hogy azon az olimpián a szocialista tömb szerepelt jobban, és ott úgy érezhettük, ezeknél jobbak vagyunk. Ám sejteni lehetett, az élet arra nem ad garanciát, hogy ez örökké így lesz. Ráadásul idővel beléptek ebbe a játékba, amit versenysportnak hívnak, más földrészek is. Az angol szövetség, a The FA megalakulásának 100. évfordulóján közvetítettem először a Wembleyből. Az angolok játszottak az úgynevezett világválogatott ellen és színesbőrű futballista a házigazdánál egy sem lépett pályára. A világválogatottban is csak kettő, a portugál Eusébio és a brazil Djalma Santos. Nézzen meg ma egy bajnokit bárhol Nyugat-Európában!
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.