Szerző: KUNETZ ZSOMBOR
2020.07.21.
Persze a felmérésből és annak szerkezetéből rögtön kiderül, hogy ez tulajdonképpen nem más, mint sablonszövegekbe ágyazott reform-legitimálási kísérlet.
A kérdéssorban ezek a formák dominálnak „Egyetért-e azzal...”, „Szükségesnek tartja-e…” Ezek után jönnek az irányított kérdések, amelyekre általában egytől ötig skálán lehet válaszolni. A kérdésekből pedig már nem nehéz következtetni a reform egyes elemeinek irányára sem.
Miközben fölsejlenek előremutató javaslatok is, mint például ebben az esetben:
„Szükségesnek tartja-e Ön egy olyan szakmai ellenőrzési rendszer kialakítását, amely fokozza a betegbiztonságot?”
De bőven vannak semmitmondó, töltelékkérdések is, amelyekre csak egyetlen valódi választ lehet adni, például:
„Egyetért-e azzal, hogy az ellátórendszer struktúrája átalakításra szorul?”, „Indokoltnak tartja-e a telemedicina szolgáltatások veszélyhelyzet utáni fenntartását, fejlesztését?”
Végül olyan kérdések is előfordulnak, amelyek már a rendszer teljes felforgatásának szándékát vetítik előre. Íme:
„Egyetért-e azzal, hogy az érintett szereplők által elfogadott életpálya modell bevezetése esetén az egészségügyi dolgozók vagy csak a közfinanszírozott rendszerben dolgozzanak vagy csak azon kívül, a magánellátóknál?”
Ez ugyebár azt a szándékot sugallja, hogy egy orvos (vagy más egészségügyi dolgozó) VAGY az állami rendszerben VAGY a magánellátásban dolgozhatna, egyszerre a kettőben semmiképpen. Márpedig nekünk csak egy egészségügyünk van, és ma és délelőtt ugyanaz a doktor rendel a pajzsmirigy ambulancián, aki délután az endokrin rendelést adja a Csilivili Klinikán.
Ezzel pedig vagy a szegény állami ellátást és a gazdag privát ellátást öntenék betonba, jelentősen csökkentve az egységes hozzáférés elvét, vagy egészen egyszerűen mindenkit visszaterelnének az állami szektorba, elsorvasztva a magánellátást. Mind a két lehetőség zsákutcának tűnik, így biztosan nem lehet szétválasztani a magán- és az állami ellátást...
De bőven vannak semmitmondó, töltelékkérdések is, amelyekre csak egyetlen valódi választ lehet adni, például:
„Egyetért-e azzal, hogy az ellátórendszer struktúrája átalakításra szorul?”, „Indokoltnak tartja-e a telemedicina szolgáltatások veszélyhelyzet utáni fenntartását, fejlesztését?”
Végül olyan kérdések is előfordulnak, amelyek már a rendszer teljes felforgatásának szándékát vetítik előre. Íme:
„Egyetért-e azzal, hogy az érintett szereplők által elfogadott életpálya modell bevezetése esetén az egészségügyi dolgozók vagy csak a közfinanszírozott rendszerben dolgozzanak vagy csak azon kívül, a magánellátóknál?”
Ez ugyebár azt a szándékot sugallja, hogy egy orvos (vagy más egészségügyi dolgozó) VAGY az állami rendszerben VAGY a magánellátásban dolgozhatna, egyszerre a kettőben semmiképpen. Márpedig nekünk csak egy egészségügyünk van, és ma és délelőtt ugyanaz a doktor rendel a pajzsmirigy ambulancián, aki délután az endokrin rendelést adja a Csilivili Klinikán.
Ezzel pedig vagy a szegény állami ellátást és a gazdag privát ellátást öntenék betonba, jelentősen csökkentve az egységes hozzáférés elvét, vagy egészen egyszerűen mindenkit visszaterelnének az állami szektorba, elsorvasztva a magánellátást. Mind a két lehetőség zsákutcának tűnik, így biztosan nem lehet szétválasztani a magán- és az állami ellátást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.