2020. augusztus 2., vasárnap

SZABAD SZEMMEL: AZ EU MÁR ÉVEKKEL EZELŐTT FAUSTI ALKUT KÖTÖTT A KEDVENC AUTOKRATÁIVAL - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.08.02.


Foreign Policy

Az Európai Unió fausti alkut kötött a maga kedvenc autokratáival, de nem most, hanem már évekkel ezelőtt, amikor folyamatosan elnézte, hogy Orbán Viktor és az egyre autoriterebb PiS miként járatja le a közös játékszabályokat. Az EU már akkor eladta nekik a lelkét, jóllehet hiába állítja az ellenkezőjét, volna módja a demokratikus visszacsúszás megakadályozására. Ezt R. Daniel Kelemen, a tengerentúli Rutgers Egyetem politológia professzora fejti ki. A magyar származású szakember szerint meg lehetne regulázni a két kormányt, mert semmi sem akadályozza már most sem, például hogy a Bizottság leállítsa a pénzek folyósítását a szerkezeti alapokból.

Lehetne azután az Európai Bírósághoz fordulnia a közös normákat tartalmazó 2-es cikkely alapján, de erre Brüsszel csupán a lengyelek esetében volt hajlandó. (Magyarország ellen az EP kezdeményezte az eljárást – a szerk. megj.) Továbbá lenne lehetőség vizsgálatot indítani a versenyszabályok megszegése miatt is, lásd a magyar sajtópiacot, de évek óta itt sem történik semmi.

Ily módon a brüsszeli csúcson az egész paláver arra volt jó, hogy elvonja figyelmet a tehetetlenkedésről. A kifogás ezúttal is az volt, hogy hiányoznak a megfelelő eszközök. Nem véletlen, hogy amint hazatért Orbán a tanácskozásról, emberei azonnal nekirontottak az Indexnek. Az újjáépítési csomag ugyanis megnyugtatta a tekintélyelvű kormányokat, mármint hogy nem kell aggódniuk, a pénzek érkeznek hozzájuk a jövőben is, továbbra is maradhatnak az EU-ban az autoriter hibrid rendszerek. Bármilyen harciasan nyilatkozott is a csúcs előtt a francia elnök és a holland kormányfő.

Persze szorult helyzetben volt a Tanács, mert Magyarország és Lengyelország keresztbe feküdt volna, ha olyan indítvány kerül az asztalra, miszerint be kell fagyasztani a szubvenciókat. A válság súlyos gazdasági gondjaival küszködő déli államokat haladéktalanul meg kell segíteni, Brüsszelben meg kellett akadályozni az észak-déli ellentétek kiéleződését. Ily módon a végén lett ugyan egy felvizezett utalás a jogállami klauzula bevezetésére, de majd kiderül, hogy az mennyit ér a későbbiekben.

Foreign Policy

A magyar kormányfő a járvány ürügyén igyekszik megnyirbálni a nem fideszes irányítás alatt álló városok anyagi eszközeit, miután itt az ellenzék egyik legutolsó védvonaláról van szó. Forrásokat vont el, Gödön pedig különleges gazdasági övezetbe vitte be a Samsung helyi gyárát, hogy ily módon akadályozza az ottani polgármestert alapvető feladatai elvégzésében. Karácsony Gergely azt mondja, ezek a lépések egyértelműen politikai célokat szolgálnak az ellenzék lejáratására. Így Budapesten már beruházásokat kell lemondani, de a továbbiakban veszélybe kerülhet az alapvető teendők ellátása is. Pardavi Márta a Helsinki Bizottságtól úgy véli, ezek után a főpolgármester nehezen tudja igazolni rátermettségét, hiszen kiveszik a pénzt a kezéből.

Orbán az eltelt évtizedben óriási hatalmat vont össze a saját kezébe, hogy valóra váltsa tervét, az illiberális demokráciát. Démonizálta a menekülteket, megkaparintotta a sajtó ellenőrzését, lásd az Indexet és a Fidesz javára módosította a választási törvényeket. Kovács Zoltán azonban teljesen alaptalannak nevezi a vádakat. Szerinte szó sincs arról, hogy büntetnék az ellenzéki önkormányzatokat.

Ezzel szemben Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely elöljárója úgy ítéli meg, hogy igenis igyekeznek lehetetlen helyzetbe hozni a másik oldalt, ideértve, hogy még a járvány tényleges helyzetéről sem kaptak érdemi tájékoztatást. Jóformán vakon kellett döntéseket hozniuk a többi közt a piacok újranyitásáról. Arról nem beszélve, hogy a város kénytelen volt a kormánynak átengedni az éves bevétel 7-8 százalékát. Úgyhogy elbocsátások voltak a közigazgatásban, beruházásokat vettek le a napirendről.

Ellenzék polgármesterek szerint a folyamatnak még egyáltalán nincs vége. Egyetért ezzel Csáky Zselyke, a Freedom House nevű nemzetközi jogvédő szervezet munkatársa, aki szerint az emberek hajlamosak átsiklani ezeken a fejleményeken, noha azok álnokabbak és veszedelmesebbek a többi, hasonló praktikánál.

Die Presse

Orbán azon van, hogy újra nagyhatalommá tegye Magyarországot a futballban és a sportban, de nemcsak ott. Épp ezért milliókat költ stadionokra, olyannyira, hogy tavaly a GDP 4,6 százaléka ment el oktatásra, viszont 5 százalék a labdarúgás fejlesztésére. Vissza akarja hozni az 50-es évek nagy sikereit, amikor a Puskás vezette válogatott legyőzhetetlennek számított. Azzal érvel, hogy amíg nem tekintjük stratégiai ágazatnak a sportot, addig a magyarok országa nem lehet sikeres. Épp ezért nem riad vissza semmilyen költségtől. 10 év alatt majdnem két milliárd eurót invesztált a fociba.

Számtalan stadiont építettek, illetve korszerűsítettek. Részben a központi büdzséből, részben TAO-ból, de az szintén közpénz. A sportot a hatalom puha eszközeként használja, vagy ahogy egy angol szakkönyv írta: az része a nacionalista produkciónak. A bírálók szerint ugyanakkor a stadionok modernizálása a konjunktúrát hivatott fellendíteni. Aratnak az építőipari cégek és a cementgyárak, amelyek bizonyosan a legjobb kapcsolatokat ápolják a Fidesszel. Hogy 12 millió euróból Felcsúton is épült egy ilyen létesítmény – Orbán dácsájától mindössze kőhajításnyira – az felveti az urambátyám-rendszer vádját. De nem csupán az ellenzék gyanítja, hogy az ilyesfajta beruházásokkal a párt támogatóinak kedveznek. Azaz a sport csupán eszköz a cél elérésére.

Tagesspiegel

Az Index bukásával Magyarország elsőszámú hírportálja áldozatul esett az orbáni rendszernek. A jobboldal magyar populisták cseppet sem törődnek a sajtószabadsággal és ez EU nem tesz ellene semmit. De hogy ilyen helyzet alakult ki, abban német cégek is ludasak. Az Index elfogulatlan információforrásnak számított, sok fideszes választó is onnan tájékozódott. Amúgy naponta egy millióan olvasták. Az utóbbi évtizedben ezért tudott fennmaradni, a hatalom politikai és gazdasági nyomása ellenére is.

Elvileg léteznek még független orgánumok, nem zárnak be újságírókat, nincs nyílt cenzúra. Csak éppen szinte lehetetlen szabadon tudósítani. Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző főnöke úgy igyekszik megértetni a helyzetet a német olvasókkal, hogy azt mondja: ez pont olyan, mintha Németországban a szélsőjobbos AfD sajtópolitikája valósulna meg. Vagy a Trump-féle populistáké. A hatalom igencsak hatékonyan szól bele a szakma ügyeibe. Újságokat, tévéket, rádiókat adnak-vesznek, új ügyvezetőket neveznek ki, akik azután bezárják a boltot, vagy csak a hivatalos propaganda terjesztését engedélyezik. A regionális sajtó 3 éve kormányközeli kezekben van.

Az állam a hirdetési piac legnagyobb szereplőjévé lépett elő. Polyák szerint a központi reklámok 80 százaléka „közeli” szerkesztőségeknek jut, a piac iszonyúan eltorzult. Független újságírók ugyanakkor nem kapnak tájékoztatást a Fidesztől, nem mozoghatnak szabadon a Parlamentben. A szakértő hozzáteszi, hogy bármennyire is kicsi, Magyarország időközben megfertőzte Lengyelországot, Szlovéniát, Csehországot, Szerbiát és Észak-Macedóniát is. Ott is alkalmazzák Orbán módszereit, és az EU tűri. Közben pedig a kormánypárt képviselői ott ülnek a Néppártban a német uniópártok politikusaival együtt. De mit tud tenni a pár, még megmaradt önálló szerkesztőség, amikor az európai intézmények a fülük botját sem mozgatják?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése