Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.12.13.
Economist
Végre megszületett a megállapodás az unió pénzügyi csomagjáról, és van haladás a jogállam ügyében, még ha nem is olyan mértékben, ahogy azt sokan remélték. A német kancellárt jó ideje két szempont vezérli Európában:
- ne veszélyeztesse semmi a klub egységét,
- a lehető legkésőbbre halassza a válságok megoldását.
Ezt igen jól lehetett látni az utolsó minutában aláírt brüsszeli egyezségen. Merkel olyan kompromisszumot hozott tető alá, ami a legtöbb érdekeltnek többé-kevésbé megfelel.
Macron és Orbán is elégedetten fogadta, márpedig ha ők így vélekednek róla, akkor ez azt jelenti, hogy tipikus köztes utat találtak. Az optimisták mondhatják, hogy változatlan maradt a múlt hónapban elfogadott jogállami szabályozás. Ez hatékony, már persze ha alkalmazzák. Az EP is elégedett vele, meg egy sor ország is, mint Hollandia, amely attól tartott, hogy a német vezető túl sokat enged a két blokkoló kormánynak.
Ezzel szemben a bírálók úgy látják, hogy hiba volt a jogállami mechanizmust csak olyan ügyekre szűkíteni, amelyek közvetlenül uniós pénzeket érintenek. Merthogy ily módon Lengyelország még inkább maga alá gyűrheti a bíróságokat, Magyarország pedig folytathatja az ellenzék elhallgattatását. Egyiknek sem kell attól félnie, hogy elzárják számára a pénzcsapot.
De még rosszabb, hogy a Bizottság addig nem veti be az új eszközt, amíg az Európai Bíróság nem bólint rá az egész szabályozásra. Így jó páran aggódnak, hogy Orbán addig simán újraválasztatja magát. Majd meglátjuk, hogy az EU él-e a jogállami fegyverrel. Mindenesetre idáig ez a legkeményebb válasza az egyes tagok kapcsán felmerült korrupciós aggályokra.
Macron és Orbán is elégedetten fogadta, márpedig ha ők így vélekednek róla, akkor ez azt jelenti, hogy tipikus köztes utat találtak. Az optimisták mondhatják, hogy változatlan maradt a múlt hónapban elfogadott jogállami szabályozás. Ez hatékony, már persze ha alkalmazzák. Az EP is elégedett vele, meg egy sor ország is, mint Hollandia, amely attól tartott, hogy a német vezető túl sokat enged a két blokkoló kormánynak.
Ezzel szemben a bírálók úgy látják, hogy hiba volt a jogállami mechanizmust csak olyan ügyekre szűkíteni, amelyek közvetlenül uniós pénzeket érintenek. Merthogy ily módon Lengyelország még inkább maga alá gyűrheti a bíróságokat, Magyarország pedig folytathatja az ellenzék elhallgattatását. Egyiknek sem kell attól félnie, hogy elzárják számára a pénzcsapot.
De még rosszabb, hogy a Bizottság addig nem veti be az új eszközt, amíg az Európai Bíróság nem bólint rá az egész szabályozásra. Így jó páran aggódnak, hogy Orbán addig simán újraválasztatja magát. Majd meglátjuk, hogy az EU él-e a jogállami fegyverrel. Mindenesetre idáig ez a legkeményebb válasza az egyes tagok kapcsán felmerült korrupciós aggályokra.
Le Monde
A vezércikk úgy ítéli meg, hogy a csütörtök-pénteki csúcson jóváhagyott jogállami döntéssel az unió nagy lépést tett előre. Persze ez a kompromisszum sem tökéletes, de legalább megnyílik az út a segélycsomag előtt és létrejön az új mechanizmus a demokratikus szabályok kikényszerítésére. Vagyis a józan ész és a felelősség kerekedett felül, miután előzőleg Magyarország és Lengyelország teljesen irracionális módon túszul ejtette a többieket. Éppen akkor, amikor a földrész hatalmas egészségügyi válsággal küzd, és beláthatatlanok annak gazdasági következményei.
Az 1,8 billió értékű költségvetés, illetve gazdasági újjáépítési csomag mindössze fél év alatt ment át, miközben méretében és jellemzőiben egészen kivételes. Hiszen először irányozza elő, hogy a közösség vegyen fel hitelt. Vagyis erősíti a szolidaritást és szorosabb együttműködést jelent. Ez pedig minőségi ugrás. De nagyon fontos az is, hogy a 2030-ig az eredetileg tervezett 40 százalék helyett legalább 55 százalékkal kívánják visszaszorítani a széndioxid kibocsátást.
A jogállam kapcsán nem volt könnyű a döntés, de az európai vezetők látták, hogy meg kell hozni. Pontosan ez kényszerítette Magyarországot és Lengyelországot arra, hogy engedjen. Orbán persze beállíthatja úgy, hogy ő nyert, ám az biztos, hogy időhöz jutott. A fő azonban az, hogy meglesz az új szabályozás. Akármennyire is hiányos, nem lehet kibújni alóla.
Budapest és Varsó teljesen elszigetelődött, viszont nem ért el semmit sem. Ezek után csak azt lehet kívánni az EU-nak, hogy a héten tapasztalt józan ész más fontos ügyekben is maradjon meg, például a Brexit kapcsán. Csakhogy erre cseppet sem lehet mérget venni.
Spiegel
Lengyelország orbanizálódik, és a demokrácia lebontásához most egy német konszern is hozzájárult – írja a kommentár, miután a lengyel Orlen olajvállalat megszerezte a Passau kiadótól a Polska Press nevű érdekeltséget, amely domináns a regionális sajtószegmensben. Több mint 100 helyi újságot, illetve 500 internetes portált működtet, 17 millió embert ér el. A vevő ugyanakkor nem éppen a publicisztikai hozzáértéséről, hanem arról ismert, hogy a PiS kezében van.
A kormánypárt a közmédiát már megkaparintotta, de a kereskedelmi sajtó jó része szemben áll vele. Most azonban változik a kép, mert a hatalom óriási szócsőhöz jut, hogy a propaganda segítségével bebiztosítsa tekintélyuralmi vonalát. Lengyel jogászok orbanizálásnak nevezik a módszert. A párhuzam kézenfekvő, mert a magyar politikus – engedelmes üzletemberek jóvoltából – a hazai sajtó 90 százalékát ellenőrzi.
Nyugodtan lehet feltételezni, hogy a német eladó pontosan tudta, kire bízza rá a céget. Tehát ő is felelős azért, hogy Lengyelország a PiS vezérletével egyre jobban eltávolodik a demokráciától. A Passau és a többi médiacsoport a keleti nyitás haszonélvezői közé tartoznak. Milliókat kerestek, mert az EU megteremtette Kelet-Európában a beruházások feltételeit. Ideértve az emberek és áruk szabad áramlását, az átláthatóságot és a jogállamot. Pontosan ezeknek az értékeknek a lebontásán ügyködik a lengyel kormánypárt. Ám ezeket az elveket egy német kiadóház nyilvánvalóan csak addig tartja fontosnak, amíg nem jön egy jobb ajánlat, hogy teletömje a kasszáját.
Le Monde
Magyarországon uniós pénzekből szedik meg magukat Orbán rokonai és barátai. Ennek egyik jelképe a felcsúti stadion, a futballakadémia és a mesterséges tó. A K-Monitor szerint épp ez a látványos gazdagodás lehet az oka, hogy Magyarország nem akart belemenni a jogállam és a brüsszeli támogatások összekapcsolásába.
Az arénától csak néhány kilométerre van az egykori Habsburg-birtok, a miniszterelnök apjának tulajdona, amelyen éppen most nagy munka folyik. Drónfelvételek egy hatalmas építkezést mutatnak. A méretek arra utalnak, hogy nem éppen egy hétvégi vityilló épül. Orbán Győző a közeli dolomitbányából csinálta a vagyonát, az országban mindenhová szállít. Pethő András, a Direkt36 főszerkesztője azt mondja, ezek a beruházások legalábbis részben EU-alapokból mennek. A cég sosem tűnik fel a pályázatok első oldalain, de az újságíró több mint 100 ezer oldalnyi hivatalos dokumentum áttanulmányozása után arra jutott, hogy kivételesen nagy haszonkulccsal dolgozik.
Aztán ott van Tiborcz István, Orbán veje, akinek az ügyletei még kétesebbek. Az OLAF kimutatta, hogy ő van amögött a szervezett csalás mögött, amely 35 település közvilágításának megújítása kapcsán zajlott. A magyar ügyészség azonban nem talált semmi gyanúsat. A kormány pedig inkább saját zsebből finanszírozta a majdnem 44 millió eurós tételt, csak hogy kivonja az ügyet a Bizottság látóköréből. Klasszikus módszer a szankciók elkerülésére. De a vő alaposan bevásárolta magát az idegenforgalomba is.
Esete azt mutatja, hogy Európának nemigen van eszköze eljárni ezen a területen. Gyakran később reagál, viszont könnyen ki lehet játszani. Amikor Orbánt a szerettei gyümölcsöző ügyleteiről faggatják, mint azzal zárja rövidre a dolgot, hogy ő azokba nem avatkozik bele.
De még árulkodóbb, hogy miként lett Mészáros Lőrinc az ország legtehetősebb embere. Az egykori gázszerelő egy egész üzleti konglomerátum élén áll. Az Átlátszó szerint vállalkozásai két éve 828 millió euróhoz jutottak olyan közmegbízásokból, amelyeket 93 százalékban EU-forrásokból fedeztek. Cserében pénzeli a felcsúti focicsapatot és masszívan bevásárolta magát a sajtóba. Ottani érdekeltségeit a hatalom igényeinek rendelte alá.
Hadházy Ákos szerint az emberek látják, hogy gondok vannak a korrupcióval, ám Orbán olyan propagandagépezetet alakított ki, amely arról győzi meg őket, hogy a kormányfő védelmet nyújt nekik a migránsokkal szemben. Az EU pedig leginkább csak tétlenül szemléli a dolgokat. A felcsúti kisvasút illusztrálja, hogy a politikus miként fricskázza az uniót. A hat kilométeres vonal arra szolgál, hogy meg lehessen csodálni hitbizományát. A legtöbbször üresen közlekedik a járat, és csak potom kétmillió euróba került.
Der Standard
Magyar szála is van annak a neonáci ügynek, amelynek kapcsán idáig 5 ember ellen emeltek vádak Ausztriában, európai fasiszta hadsereg építésének vádjával. A cél az volt, hogy nagynémet birodalmat hozzanak létre, ennek érdekében az „Európai Akció” néven futó szerveződés félkatonai mozgalmat igyekezett életre hívni. De kapcsolatot épített ki a szélsőséges Györkös Istvánnal, aki Bőnyben lévő házában lelőtt egy rendőrt, mivel az házkutatást akart tartani nála. (Ezért azóta életfogytiglant kapott – a szerk. megj.)
A vizsgálatok kiderítették, hogy az ő birtokán lőgyakorlatokat tartott az osztrák neonáci csoport. Az összekötő a kettős állampolgár Péter K. volt, aki most szintén a vádlottak között szerepel. Azt vallotta, hogy többször is részese volt a Györkös-uradalomban zajló kiképzésnek, mert úgy vélte, hogy hamarosan háború lesz. Ennek megfelelően lövészetből, gránáthajításból és közelharcból szerzett gyakorlati ismereteket. A házigazda unokájának ő szerzett fegyvert.
A lap azt írja, az Európai Akcióhoz egy magyar ügyvédnőn, a Jobbik aktivistáján keresztül jutott el, még 2014-ben. A jogásznő arra hivatkozott a mostani vizsgálat során, hogy nem tudta, milyen szervezetről van szó. De szélsőjobbos körökben a hölgy egyáltalán nem ismeretlen, többször is szerepelt az Osztrák Szabadságpárt rendezvényein. Az ügy szereplőire akár 20 évnyi börtönt is kiszabhatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.