HÁBORÚ ÉS BÉKE

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.01.27.

Azt mondja Lázár János, hogy háborúban nem lehet országot építeni. Nem lett napkeleti bölcs, nem látta be az épülő ház máris omlik dialektikáját, illetve nem merengett el az élet és halál egylényegűségén, hanem készül a választásokra. Mi mindannyian arra készülünk, és nem fogunk Lázár Jánosra szavazni, mert annyit is érünk. Vannak dolgok, amiket nem feled el az ember, és ez csak az egyik a sok közül. És, ha Lázár János azt mondja, háborúban nem lehet országot építeni, akkor számon fogjuk rajta kérni az elmúlt tíz évet, amikor háború volt, és ezek szerint az építkezés elmaradt.

Lázár János az elmúlt tíz év háborús viszonyainak tevékeny részese volt, olyan pedig nem létezik, hogy most letörölgeti vértől iszamos kezét, és mint az emberiség nagy barátja tér meg a nemzet kebelére, egyesítve az egyesíthetetlent. Az interjúban, ami vele született, bukolikus képet föst magáról, ahogyan lovakat tenyészt, és kastélyának napsütötte erkélyén mélázva jóságos uraságként temeti el a baltát meg a fokost, és nem zavarja majd, ha a jobbágyok szorgalmukból gyarapodnak. Lázár János elmegy a sunyiba, mert ugyanis az elmúlt tíz év háborúiból fakadóan ült bele a kastélyába.

És most, hogy a szerzés bevégeztetett, az ország kifosztva és lecsupaszítva, békejobbot kínál a megalázottaknak és megnyomorítottaknak. Viszont mi emlékszünk Lázár Jánosra, aki elkészítette a bécsi, migráncsos, riogató videóját a béke jegyében, háborút indított a Heineken vörös csillaga ellen mintegy barátságból, és emlékszünk a közmunkás definíciójára is, miszerint: Akinek reggel hatkor el kell mennie melózni, és mondjuk Hegedűs Laci dolgoztatja itt, a hódmezővásárhelyi városházán, annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni.” Mindenre emlékszünk...

ITT OLVASHATÓ