Szerző: ÉS
2021.01.08.
(Irodalmi kánon és oktatás)
I N T E R J Ú
Beszélgetés Mácsai Pállal
K R I T I K A
Valóban ilyen egyetemes zeneszerző Beethoven? S ha igen, mi teszi azzá? A két lemez előadásai egyszerű, hiteles, maguktól értődő válaszokat adnak a kérdésre. A tolmácsolások a művekben felmutatják az általános érvényűt: az interpretációk rávilágítanak arra, hogy Beethovennek sikerült hangokban ábrázolnia olyan indulatokat és érzelmeket, olyan hiteket, reményeket, haragokat, kétségbeeséseket, mámorokat, amelyek az emberi lényre mindenhol és mindenkor jellemzők, a bennünk rejlő közösre mutatva. E lemezek tanúsága szerint Beethoven korok és nemzetek felett áll, ez művészetének legfontosabb tulajdonsága.
(Daniel Lozakovich, Seiji Ozawa: Beethoven. Deutsche Grammophon, Decca)...
Sinkó István: A LEGtöbbet
Stőhr Lóránt: Föld, anya, sirató
(Park Hye-ryeong: Vándorszakács, Nathan Grossman: Én vagyok Greta. Verzió Filmfesztivál.)
Szívszorító látni, ahogy ez a 15-16 éves apró termetű, kislányos arcú lány elszánt tekintettel, a lelkes rajongói közt is magányosan vonul a tömegben brüsszeli, New York-i felvonulásokon, zárkózottságát legyőzve beszélget a világ nagyhatalmú politikusaival, dühödt hangon olvas be az ENSZ közgyűlésének, szorongja végig az átkelést az Atlanti-óceánon egy apró vitorláson. A legmegdöbbentőbb pillanat mégis az, amikor az erdők kiirtásáról, a fajok tömeges kipusztulásáról beszélve elsírja magát az Európai Parlament meghallgatásán. Az anyatermészet haldoklását elképzelve még a rendíthetetlen elszánással az Ügyre fókuszáló Asperger-szindrómás fiatal lány önfegyelmén is áttörnek a könnyek...
Molnár Zsófia: Hétpercesek
(ARTE Concert, a felvételek elérhetők 2023-ig)
A nemrégiben megjelent – és ha minden jól megy, tavasszal-nyáron végre virágba szökkenő – Déryné Program alprogramjainak leírásait olvasva még talán lehetne is ok a reményre, hogy új lehetőségek nyílnak a „pályájuk elején lévő előadóművészek, fiatal – kőszínházi struktúrán kívüli – művészeti társulatok, alkotóközösségek” előtt „ötleteik megvalósításá[ra]” – bár „a pályakezdők, kreatív szárnypróbálgatók iránti nyitottság és bizalom erősítése” kitételben érződik némi fejsimogató felhang –, ugyanakkor az Országjárás alprogram eddigi „színházi étlapja”, valamint a Déryné társulat már elkészült két produkciója arra enged következtetni, hogy bizony az „izgalmas és innovatív színrevitelek” célkitűzését erősen felülírja a hagyományőrzés missziója és a kulturális identitásképzés küldetése. De ne húzogassuk a szánkat, a program nyilvánvalóan szerencsés csillagzat alatt született, hiszen már saját központja is van irodákkal, próbatermekkel, színházteremmel – hát van-e még egy ilyen áldott sorsú „független” e hazában a sok lézengő ritter között?!...
Grecsó Krisztián: Nem árulja el
(Palkovics miniszteri köszöntője; 40 év: fotók Esterházy Péterről; Guarantee of Quasi, Bujdosó Trió – YouTube)
Valamiért a Szépírók és a Szegedi Egyetem közös, Esterházy 70 konferenciájának egyik fontos videója sem nyilvános. Pedig a Grand Caféba tervezett EP-fotókiállítást pótlandó montázs minden esetlenségével is remek, az amatőr, házi hangfelvétel még hozzá is tesz. Biztosan azért, mert Bán Zsófia EP-novellája olyan bivalyerős, hogy a nyersen alávágott hang inkább közelebb hozza, mint elvinné. Az ismeretlen, családi fotókat jó arányban keverték a klasszikusnak számító portrékkal, a film végére a nézőnek, akár ismerte a Mestert, akár nem, szinte biztosan Esterházy-„honvágya” támad...
Fáy Miklós: Pederaszta vagyok
A Beethoven-év lepergett. A legfőbb tanulsága pedig az, hogy az évfordulóktól semmi nem változik, de azért az ember megnézi a naptárt: milyen év van most? Nahát, Saint-Saëns. Száz éve halt meg, és épp Beethoven születésnapján (amennyire az utóbbit meg lehet tippelni). Elképesztő zenei tehetség, háromévesen már komponál, tizenegy évesen már Beethovent és Mozartot játszik nyilvánosan, zongoraversenyeket, saját kadenciákkal. És aztán?...
Torma Tamás: 12 díszmaszk – 2020
(Amiről nem írtam 2020-ban)
Minden évben 12 építészettel foglalkozó cikket írok az ÉS-be – havonta egyet, általában a hónap első számába. Ki van már próbálva, hogy – hiába telik el közben négy hét – nem szeretek mindig ugyanonnan közelíteni. Egy sima–egy fordított: nagyra jöjjön kicsi is, legyen mindig vidék, a sok újdonság között régi, amit már 10-20 évig rágott az idő, és olyan, amin csak nekem akadt meg a szemem. És persze a választás is annyiféle: van, ami adósság, mert mindig csak későbbre halasztódik, más vészhelyzetben csúszik be, megint más csak nekem tűnik jelentősnek, aztán írás közben derül ki, hogy épp csak alagúteffektussal megy át az érdekesség/jelentékenység léc fölött. Szóval van 12 kiválasztott téma, és végtelenül sok, ami kimaradt. Hiánypótlásként jöjjön tehát most 12 olyan, amiről nem írtam 2020-ban...
Csuhai István: Eljő a tejes
Anna Burns: Tejes. Fordította Greskovits Endre. Scolar Kiadó, Budapest, 2020, 399 oldal, 3999 Ft
Eközben az alaphelyzet végtelenül egyszerű: egy sokgyerekes család hetedik gyermekét, egy tizennyolcéves lányt, akinek már majdnem egy éve udvarol egy nála két évvel idősebb fiú, hírbe hozzák, hogy összeszűrte a levet a Tejes gúnynévre hallgató, negyvenes éveiben járó nős férfival. Sem anyja rázúduló vádjaival, sem a közösségben tökéletesen alaptalanul elterjedő, háta mögötti szóbeszéddel szemben nem képes megvédeni magát, és lassanként felőrli őt a tehetetlensége és a kiszolgáltatottsága, az az érzelmi senkiföldje, ahova elsodródott. Miközben a megoldáson, a helyzetből való kilábaláson töpreng, végigmeséli a családja történetét, sorra veszi a maga életének problémáit, női létének kérdéseit egy látszólag végletesen férfiak uralta világban, számot vet saját negyedének sokszoros szorításban és különféle kényszerek között vergődő állapotával, és magyarázatot igyekszik keresni arra a reménytelenségre, amelyben ő maga meg a tágabb környezete létezik...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Géczi János: Ex libris
Petőcz András: Concrete
Szkárosi Endre: Égzsák
Lesi Zoltán: Magasugrás
Áfra János/Szegedi-Varga Zsuzsanna: Termékeny félreértés/Productive Misreading
Huszár Ágnes: Egzotikum a szomszédban
J. S. Margot: Mazel tov. Különös barátságom egy ortodox zsidó családdal. Fordította Gera Judit. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020, 435 oldal, 4299 Ft
A Schneider házaspár legfőbb célja a zsidó hagyomány megőrzése és átörökítése. A gyerekek hűségesek is a tradíciókhoz, de mindegyikük más módon. A világ is megváltozott körülöttük. Az antwerpeni gyémánt-szakmában sem a zsidó szakemberek a meghatározók már. A házaspár New Yorkba költözött, a gyerekeikhez és unokáikhoz. A Schneider család igazi otthonra lelt az amerikai metropoliszban...
Takács Géza: Köznapok dallama
Halász Margit: A vitéz közalkalmazott. Kortárs Tárca; Kortárs Kiadó, Budapest, 2019, 197 oldal, 2500 Ft
Benne van a tanárnő ezekben a szövegekben, noha láthatatlanul, mert egyszerre csak azt vettem észre, hogy már ajánlom is a kötet szövegeit iskolai feldolgozásra, csupa nyitott mondat a többsége, s az irodalmi nyelv befogadásához, a nyelvi rétegek felfedezéséhez is pompás segítség lehet. A tanárnő kezdeményezi az élet dolgainak megtárgyalását, a kis dolgok drámájával, komédiájával és költészetével, önmagán is csúfolódva, szóval hitelesen...
Szűcs Zoltán Gábor: Hova és hogyan?
Magyarország 2030. Jövőkép a magyaroknak. Szerkesztette Boros Tamás és Filippov Gábor. Osiris Kiadó, Budapest, 2020, 384 oldal, 4980 Ft
A könyv igyekszik közérthetően, de adatgazdagon bemutatni Magyarország jelenlegi helyzetét, a legfontosabb problémagócokat, amelyek kezelése nélkül nem lehet érdemben változtatni az ország jövőjén, és amelyeket a jelenlegi rezsim nem vagy rosszul kezel. Emellett sorra veszi a gazdaságban, technológiában, környezeti változásokban, világpolitikában várható fejleményeket, amelyek figyelembevétele nélkül Magyarország nem lehet sikeres ország...
Benczi Boglárka: Felszabaduló
Ketten egy új könyvről – Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 273 oldal, 3499 Ft
A kötet a szorongás kötete, a történetek mindennapi eseményeket írnak le, sőt, azt is, amikor az is történés, hogy semmi sem történik. A szorongás és a félelem intenzitása azonban a mozdulatlanságban is örvénylő, fárasztó, kilátástalan. A novellákat olvasva úgy körözünk a hullámvasúton rosszullétig, hogy mindvégig egyhelyben állunk. Ahogy a szerző írja a Szelesdomb utca című novellában, jogunk van valós helyekről fiktív történeteket írni. A Szabadulógyakorlat valóban a valóság és a fikció keveredése, a szerző keresi a valóság peremét, át-át hajol rajta, nincs idő, csak tér van, ahogy írja a Nagymama kertjében, és tényleg, a szorongásban csak tér van. Az idő mérhetetlen, az elszenvedő nemtelen, csak a szorítás enyhülésével tisztul a tudat, csak a tükörben látott öregedő arc mutatja meg kegyetlenül, hogy bizony volt idő is...
Zsembery Borbála: Női vágyak műszőrmében
Ketten egy új könyvről – Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 273 oldal, 3499 Ft
Szabó T. prózája szépen áramló szövegfolyam lehetne, ha a történetek és az elmondásukhoz használt nyelv kettőse erősítené, és nem gyengítené egymást. A történetek egyszerűsége, hétköznapisága korántsem lenne baj, ha a hozzájuk társuló nyelv, illetve nyelvi megoldások nem egyszerűsítenék őket a végletekig, helyenként szinte a bulvárig.
A kötetben szereplő novellák a felfokozottság mellett sok helyen az idilli nyugalmat, a paradicsomi állapotot is bemutatják, mintegy a női lét másik felét. Ezek a történetek meg mintha a ló másik oldalán lennének, a leírások cukrosak, édesek: „Ahogy a család biztonságából, a szuszogó kuckózások édeni tétlenségéből kiléptem…” (35.) Ennél a sornál akár még iróniára is gyanakodhatnánk, de ennek háromszáz oldalon keresztül semmi jele, ellenben hasonló mondatok még akadnak bőven.
I R O D A L O M
Mesterházy Balázs: Eleven halál II.
Mesterházy Balázs: Spliti pu.
Kustos Júlia: Psyche-gyakorlat
Kustos Júlia: Minden, minden a legnagyobb rendben
Szaniszló Judit: Alkalomhoz illő szembenézés
A keresztben csíkos futószőnyeget az előszobában muszáj pár naponta körömkefével száliránynak megfelelően végigsúrolni. Sosem hallgatózom, inkább csak meghallok dolgokat. Itt a legvékonyabb a fal a lakásban. A zuhanyzás ellenére a kutya is, én is rengeteg homokot hordunk be, ráadásul ő nyár óta folyamatosan vedlik. A szőnyeg élénkpiros csíkjai pár nap alatt képesek piszkosbordóvá, a világoskékek sötétkékké válni és így tovább. Pár naponta tehát súrolni kell. Véletlenül pont akkor szeretek leginkább letérdelni és pepecselni vele, amikor a szomszédból kiabálást hallok. Legalább tizenkét különböző színű csík van a szőnyegen. A harmadánál a pirostól kezdődik az egész elölről. A második piros csíknál, közvetlenül az első narancsárga után megállok. Ha nem veszed a cipődet, és nem indulunk el azonnal, felhívom a rendőrséget. Az túlzás, hogy ismerem a szomszéd nőt. De a külseje megvan, és a szagát is fel tudom idézni magamban. A kicsi lift átka. Fefe, gyere már, könyörgöm. Fefe az istennek sem akar menni. Fejhangon magyaráz valamit a polgárjogról az anyjának, de jóval kevésbé értem őt, mint az anyját. A szőnyeg felénél már töri a kezem a körömkefe. Nagyon erősen rá kell nyomnom, csak úgy lesz látványos a színek változása. Hetek óta vitatkoznak valami bírósági ügy miatt, és csak remélni tudom, nem valami komoly dologról van szó...
Darvasi László: Anya, apa, kutya
(paródiák)
Szüts Miklós: Hogyan tanítottam meg a Vojnichot festeni?
Később lett egy nagyon szerencsés napom. Reggel fél hétkor – pedig még aludt, nem volt egy korán kelő alkat – megismerkedtem Esterházy Péterrel, aztán délelőtt Kocsis Zoltánnal, fizettem neki tizenegy eszpresszót, délután pedig összefutottam Alföldi Róberttel, aki megkért, fessem át a Nemzeti Színházat. Hamarosan ki fogják rúgni, de még szeretne valami emlékezetest hagyni maga után. Akkor már dolgoztam fagiforral, komlói bányásznyállal és pezsgős aszpirinbe hintett cementporral, kérdeztem is, jó-e, ha ezeket a színeket variálom. Zöld nem lesz, nehogy már fölidegesítsen egy fűszál.
Bakos Ildikó a pizsamám zsebében megtalált egy szürke gipsz női mellet, azonnal kiadta az utamat. Még megöleltem anyukámat, és hamis, magam festette MÁV-örökjeggyel utaztam Kecskemétre, a konzervgyári ösztöndíjra. Naponta bejártam az üzembe, rugdostam az üres konzervdobozokat, amikor észrevettem egy rozsdás vasajtót, bon voyage, mon amie. Az egyik diszpécser, aki különben hasonlított a Kurtág házaspárra, rám szólt, Jóska, bazmeg, oda nem tudsz bemenni, én azért az egyik régen használt ecsetemmel kinyitottam a zárat...
Kontra Ferenc: Karaktergyilkosság
Amíg láttak, mert egyik nap valami történt velük, elveszítették a szemük világát, az arcok kifejezéstelenekké váltak; sorra jártam a sírköveket, a régvolt idegenek élettelenebbek már nem is lehettek volna, a szemük helyén a porcelánon két kivájt gödör sötétlett; konok következetességgel vakultak meg a gonoszságtól egyszerre. Ilyen kipattintott gödrökkel lehet csak az örökkévalóságba tekinteni.
Egyre sűrűbb, feszültebb lett a légkör, ahogy mentem előre, és észrevettem távolodni az akácok felé egy embert; ahogy mentem utána, azt hitte, követem, egyre gyorsabbra fogta a lépteit, kíváncsi lettem rá, hogy miért. Nem vettem üldözőbe, csak éppen addig követtem, amíg meggyőződtem róla, miért fut előlem: az egyik kezében kalapácsot tartott, a másikban szöget...
Istók Anna: Erőszak
A gyerek egyre idősebb, lassan férfivá érik, és már neki is saját emlékei vannak. Kicsi volt, meglátott valamit a túloldalon, átfutott az autók között. Az ütést tőlem kapta, a harag, a fájdalom erős érzelmek, összetapadtak a pofon emlékével, rögzült benne örök időkre, hogy ilyet nem szabad tenni. Megfontolt lett, a kereszteződést, az utakat és engem is gyanakvóan fürkész azóta.
Azt mondják, az anyaság ösztönösen jön magától szülés után. Tudni fogom, mit kell tenni, értem majd a csecsemő jelzéseit, meg fogok mindent oldani. Valóban így történt, de nem készített fel senki az erőszakra...
Amíg láttak, mert egyik nap valami történt velük, elveszítették a szemük világát, az arcok kifejezéstelenekké váltak; sorra jártam a sírköveket, a régvolt idegenek élettelenebbek már nem is lehettek volna, a szemük helyén a porcelánon két kivájt gödör sötétlett; konok következetességgel vakultak meg a gonoszságtól egyszerre. Ilyen kipattintott gödrökkel lehet csak az örökkévalóságba tekinteni.
Egyre sűrűbb, feszültebb lett a légkör, ahogy mentem előre, és észrevettem távolodni az akácok felé egy embert; ahogy mentem utána, azt hitte, követem, egyre gyorsabbra fogta a lépteit, kíváncsi lettem rá, hogy miért. Nem vettem üldözőbe, csak éppen addig követtem, amíg meggyőződtem róla, miért fut előlem: az egyik kezében kalapácsot tartott, a másikban szöget...
Istók Anna: Erőszak
A gyerek egyre idősebb, lassan férfivá érik, és már neki is saját emlékei vannak. Kicsi volt, meglátott valamit a túloldalon, átfutott az autók között. Az ütést tőlem kapta, a harag, a fájdalom erős érzelmek, összetapadtak a pofon emlékével, rögzült benne örök időkre, hogy ilyet nem szabad tenni. Megfontolt lett, a kereszteződést, az utakat és engem is gyanakvóan fürkész azóta.
Azt mondják, az anyaság ösztönösen jön magától szülés után. Tudni fogom, mit kell tenni, értem majd a csecsemő jelzéseit, meg fogok mindent oldani. Valóban így történt, de nem készített fel senki az erőszakra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.