HOGYAN JUTOTTAK EBEK HARMINCADJÁRA AZ EGYETEMEINK?

MÉRCE
Szerző: KOCSIS ÁRPÁD
2021.02.23.

Mindössze 21 nap alatt, vélhetőleg mindössze egy 19 oldalas prezentáció alapján, az elmúlt száz év legnagyobb egészségügyi válsága és a mélyülő gazdasági visszaesés közepette, a rendkívüli állapot ideje alatt, az SZFE intő példájának dacára, a jogvédő-civil szervezetek tiltakozására és a szakszervezeti aggályokra fittyet hányva, az egyetemisták kifejezett akarata ellenére, botrányos szenátusi üléseket követően a kormány a „modellváltás” bizonytalan útjára lökte a jobb sorsra érdemes egyetemeinket.

Az ügy – amelyet csakhamar elfeledtettek a szenzációk, miszerint az igazságügyi miniszter csokoz és vál, III. Rogán Antalné pedig a kacsóján hordja a drága időt – befejezettnek tekinthető.

Ami maradt, az az ügyvédi irodák föladata. Papírmunka.

De annak, hogy mi veszett el valójában, talán érdemes pár sort szentelni.

A „modellváltás” lényegét kezdetben leplezte a minisztériumok közti torzsalkodás (amelyet az orvostudományi karok és klinikák tervezett kiszakítása okozott), és

a rohamtempó, amely tovább fokozta a politikai káoszt, amely nem valamiféle anomália, hanem kormányzási forma.

Ám csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy a kuratóriumok önkényes fölállítása nem pusztán az egyetemek közjóból való kiforgatását célozza – ami önmagában is fölháborító –, hanem a mélyállamosítási törekvések egyik állomása, aminek a rendkívüli állapot „különös jogrendje” csak újabb lökést adott.

Ám még ezzel sem mondtunk el mindent.

Hiszen végsősoron egyetemeink magánegyetemmé alakítása és a tudásjavak piacosítása egyben arról is gondoskodik, hogy a múlt század derekán indult és csakhamar megfeneklett modernizációs folyamatoknak híre-hamva se maradjon...

ITT OLVASHATÓ