Szerző: ELEK ISTVÁN
2021.10.12.
Olvasom a hétfő reggeli, DK-sokat és Dobrev Klárára szavazni készülő más ellenzékieket buzdító soraidat. Igazad van.
„Dolog van. Dolga minden DK-s támogatónak, dolga van sok ellenzékinek.”
Mindazoknak, akik az első fordulóban a pártjukra és/vagy a szívükre hallgatva, a kampányban kiváló teljesítményt nyújtó Dobrev Klárára, a DK miniszterelnök-jelöltjére szavaztak. Szerintem most mindenekelőtt az a dolguk, hogy higgadtan tisztázzák magukban, mi az összefüggés aközött, hogy demokraták és ugyanakkor DK-sok, illetve Dobrev Klára kedvelői.
Elképzelhető-e számukra, pusztán csak elméletileg hogy előállhat olyan kiélezett helyzet, amelyben ez a két meggyőződésük szembekerül egymással? És ha a történelem úgy hozza, hogy választaniuk kell közöttük, vagyis az alkotmányos demokrácia, a jogállam helyreállításának érdeke és aközött, amit a pártjuk közvetlen érdeke, és a jelöltjük iránti érthető rokonszenvük sugalmaz nekik, akkor melyiknek adnak elsőbbséget?
Ha azt válaszolják, hogy kétségkívül elképzelhető ilyen helyzet, és ha előállna, természetesen az eszük és a szívük közös sugallatára hallgatnának. És ezért a hazánk, a politikai nemzetünk közös érdeke, a demokrácia helyreállításának érdeke mellé állnának, akkor már csak a mai választási helyzetünk adottságaival kellene számot vetniük. A demokrata ellenzék és az önkényuralmi rendszer védelmezőinek erőviszonyával, és a még megnyerendő választóközönség társadalom-lélektani helyzetével.
Ha ezen is túl lennének, akkor a meggyőződésem szerint, tárgyilagosan meg kellene állapítaniuk, hogy a második fordulóban a Dobrev Klára iránti pártalapú elkötelezettségük és személyes képességei elismerése, a személyisége iránti megtagadhatatlan rokonszenvük ellenére is muszáj lesz Márki-Zay Pétert választaniuk. Mert akkor már arról hozunk stratégiai döntést, hogy kitől remélhetjük inkább az eredményes küzdelmet azzal a sok százmilliárd forinttal felépített demagóg kampánnyal szemben, amellyel az autokrácia védelmezői azt akarják elhitetni a választókkal, hogy tavasszal ismét az Orbán és Gyurcsány közötti választás lesz a tét.
Nem az önkényuralmi rendszer képviselője áll majd szemben a közös érdekeikre végre ráébredő demokraták összefogásának képviselőjével. Hanem a visszavágó jön.
A nemzetmentő Orbán és a nemzetvesztő Gyurcsány, a keresztény jobboldal és az ateista, egyház- és vallásellenes baloldal, a határon túli magyarokhoz szeretettel forduló Orbán és a velük szemben politikai érdekből demagóg kampányt folytató Gyurcsány, a jogos társadalmi felháborodást képviselő Orbán és az azonosító jelvények nélkül elkövetett tömeges rendőri erőszakért felelős, „szemkilövető” Gyurcsány, a gyermekeinket védő, családbarát jobboldal és a pedofiliát mentegető baloldal, a kerítésépítő Orbán és a migránssimogató Gyurcsány között.
Visszavágó és élet-halál harc a nevükkel fémjelzett, kibékíthetetlen politikai táborok, kibékíthetetlen világok között.
Nem az a kérdés, hogy van-e bármi igazságtartalma ennek a demagóg kampánynak, hanem csak az, hogy kivel az élén tud ezzel hatékonyabban megküzdeni a demokrata nemzeti egység vonzó képét felmutatni akaró ellenzék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.